verselő blogja

 

Erdőben sétálsz.

Föld megemelkedik.

Víz, mint a lávafolyam tör elő.

Értként, majd patakként tovább folyik.

Pisztráng áll meg melletted,

Csak nézed.

Felvennéd, de sebesen odébb áll.

Most szabad, és boldog.

Tovább haladsz.

Sétálsz csendesen, fák lombjai közt

Szűrődik be a Nap fénye.

Csend van, kellemes.

 

 

Néznek Téged, lesik szavaidat, és tetteidet.

Kíváncsiak.

Figyelnek, vigyáznak Rád.

Óvnak, s szeretnek.

Fentről nézek.

Ha, kell, segítenek, csak higgy nekik, mert szeretnek.

Hisznek Neked, csak figyeld őket.

Lehet, hogy nem látod, de Veled vannak.

Kísérnek.

Hidd el, hogy szeretnek, és mondják, hogy Te is szeresd őket.

 

Figyelnek Rád.

Lesik kívánságaidat,

tetteidet,

érzéseidet,

vágyaidat,

mert szeretnek Téged.

 

Ott fent!

Ők, akiben hiszel.

 

                                                                                  Az Angyalkák.

Állj ki a mezőre, s néz fel az égre.

Tárd szét a kezed, emeld magasra,

s légy büszke, hogy megtetted.

Mit látsz?

Sötét felhőt, csillagos égboltot,

göncölszekered,

benne játszadozó apró csillagot.

Nézz fel!

S, láss!

Láss, hogy jobban lássál, másnak szebb utat mutassál.

Mutasd hát magad, mert az Angyalok benned vannak.

Te, egy Angyal vagy!

Sokan ezt nem is látják, és nem tudják.

Nézz fel, hogy lássanak,

de vigyázz!

El ne kábítsanak!