Kálmán blogja

Nem vagyok én, nagy.
Nem értem a műveket.
Nem szoktam olvasni sokat,
csak néha keveset.
Régen hittem, hogy híres leszek,
de most már nem hiszek.
Most kérdet, hogy miért írok,
szépeket, érthetőeket,
hol értetleneket,
hol rosszat, hol jókat.
Nem tudom, de ami tudok, hogy
'Isten adta nekem.
Ő mondta, hogy ebbe éld ki magad,
ha másba nem tudod, mert fent
szeretnek az angyalok.
Műveidet, hidd el megőrzik.
Ne siess, mert a Duna még soká tetőzik,
hogy neked jó legyen.
Élj boldogan, és írjál szépeket,
és hidd, hogy szeretnek az Emberek.
Ez egy vallomás.
Ez nem akármi más,
ez egy őszinte vallomás.

Tudom, hogy ez butaság,
de ki jött belőlem,
mert még hisznek még a műveimben,
remélem, hogy szeretettel olvassák.
 Hát így legyen.

Most tőlem várod azt, hogy jó legyek Hozzád
mikor adtam az ételt máshol volt a szád,
dinnyébe haraptál jó ízűen.
Kértelek, hogy rám figyelj jó kedvűen,
csak nevettél rajtam,
érzed, hogy ezt már untam.

Most tőlem várod, hogy szeresselek Téged
ettől én kicsit félek,
mert már nem figyelsz kellőképen rám,
s időnként nem tudom vissza tartani a szám.
Néha mondok olyanokat, hogy én is megbánom
Látod ilyen az élet, sajnálom.

Budapest.2010.04.04