verselő blogja

Szárnyamat letörték.

Most már nem repülhetek.

Fellegeket, így áttörni nem lehet.

Pedig.

Szállni akarok, fellegek fölé.

Ha szállhatok boldog, vagyok.

Várok egy kicsit, hogy új szelet kapjak, amely felrepít.

Szállni akarok.

Elvinni annak hírét, hogy újra boldog vagyok,

de ha szárnyamat letörik!

Szállni többé soha nem fogok.

Buda-Tétény. Február 5.

Beton falak, csak beton falak.

Csodás esték,
kellemes fülbe mászó melódiák,
szép képek,
és mesebeli lények.
Csak hinni kell bennük,
és szépek lesznek az éjszakák.

Nem tudom, hogy mi lesz velem.
Nem tudom, hogy itt lesz-e még a Kedvesem,
mert nincs munkám se kenyerem,
se pénzem
Koldus vagyok, s amit kapok!

Emberek lenéző nézése a táblám szövegére.

Táblám:

"Segítsetek Emberek családom, éhezik,
ki segít, az úgy érzem, hogy él, és létezik."

Néha, elolvassák,
köpködnek,
gúnyos mosollyal odébb állnak,

de senki sem segít,egy valaha jó húzó

munkásnak.

Mégis!

Egy pár forint vagy euró, lehajolok,
hogy fölvegyem, s jön egy srác.
és rám ordít!
Hé öreg! Ez kell nekem,
és elvitte minden pénzem.

Hát így segíttek az Emberek.

Ma Mindenki fogja a széket,
mert most nehéz a helyzet.
Nem könnyű munkát találni,
meg az elvárásoknak megfelelni,
magasak a követelmények,
mert ma nehéz a helyzet.

Akinek van most állása,
az minden bevállal,
hogy állását megtartsa.
Ma itt nehéz a helyzet,
de van kilátás, ha mered,
azt megoldani, amit mások
nem mernek.

Ehhez megfelelő tőke kell,
egy jó ismeretség is kell,
és akkor az ajtók megnyílnak,
szabad az út, az újjitóknak.
Nehéz a helyzet,
de túl lehet élni csak nem kell tőle félni.

Útat meg kell találni,
és a lehetőséget felismerni,
mert különben
nehéz a helyzet.