$ereŁeM,ßarát$äg,Gyä$z
GyászKeresztapu Tóth Imre
Ki féltett s mindig vigyázott
Ki mindent túlélt ,kihágott
De megtörtént mitől mindenki fél
Elhunyt s soha vissza nem tér
Eltávozott immár köreinkből
Már nem jön könny a szemeimből
Bánom már hogy nem voltunk eleget együtt
Nem tudtam kifejezni hogy mit is érzek legbelül
Mióta csak eszemet tudom ismerem
Nagyon jó keresztapa volt szerettem
Ha rá gondolok eszembe jut komisz mosolya
Humoros beszéde és szerető megértő kedvessége
Mindent megoldott ha valamid fájt
Humorossága néha túl sok volt már
De így volt jó, szerethető s kedves
Mindent megértett amit csak kellett
Fáj hogy távozott de túl kell lépni
De 1 biztos soha nem fogom feledni
