Majd holnap, majd holnap...

Pipacs98•  2017. június 19. 08:49

Az élet drámaiatlan dráma,

Amikor ülök egymagamban,

S a monoton kattogásra 

Tornasorba állnak az agyamban


Befurakodó vágyak s problémák,

S néhány szürke molylepke odafészkel

Beléjük - belém: elmajszolgatják

Először a legnagyobbat, s legkisebbel


Zárul a vacsora - félemberként

Vár az ágyam, ahol megálmodhatom

Újra az egészet, amit az imént

Felzabáltak belőlem, majd várom


A holnapot - mert mindig majd holnap

Végre történik valami, addig

Meg egy üres, rozoga szekrény alatt

Rejtőzöm, fent kopogás hallatszik,


Gondolkozok, talán az óra, a pókok,

Molylepkék, vagy mik élhetnek ott még...?

Később megnézem - halasztgatok,

S azon agyalok, mi lenne, ha élnék.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!