Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Soraimba zárlak (apukámnak)
vadrozsa 2014. október 31. 03:48
Nem mosolyognak rám most a sorok,
sorsomat rejtő betűhalmok.
Feszült sóhajok a felkiáltó jelek előtt.
Fájdalmat hordozó betűrengeteg
kerget rendületlenül,
gyászba öltözteti gondolatom.
Itt egy néma pont:
véget ért egy élet ,
szívembe maró kijelentése a halálnak.
Kérdőjelek rajzolódnak kétségeimben:
csillag- tengerek között érezhetem apámat?
Viaszillatú lett a perc , temető a múlt.
Jelentéktelen most az idő.
Újra felsírt gyermeki énem itt belül,
ismétli önmagát az érzés.
Mélyen magamhoz ölelem az ÉN csöndemet:
apám megtaláltalak benne.
Könnyeimben eléd engedem lelkemet,
eljut hozzád, amíg átöleli a végtelent.
Törölt tag2014. október 31. 20:31
Törölt hozzászólás.
vadrozsa2014. október 31. 20:17
Köszönöm.
Törölt tag2014. október 31. 12:34
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2014. október 31. 11:47
kíválló
erzsebet102014. október 31. 10:28
Megható, szép emlékezés...
vadrozsa2014. október 31. 10:13
Köszönöm mindenkinek. :-)
petruchio2014. október 31. 08:55
meghatóan szép...
MKKlara2014. október 31. 08:01
"Jelentéktelen most az idő:
újra felsírt gyermeki énem itt belül,
ismétli önmagát az érzés."
Meghatóan szééép!
skary2014. október 31. 06:42
szép
BakosErika2014. október 31. 05:57
Megérintett...
Szépen megírt emlékezés.
Szeretettel olvastalak.
vadrozsa2014. október 31. 05:20
Köszönöm.
Törölt tag2014. október 31. 04:08
Törölt hozzászólás.