Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ÉN-utazó
vadrozsa• 2015. augusztus 28. 17:18
Néha csontig hatol néhány seb és vérzek,
gyilkos közönnyel van, ami szétszed.
Önmagamból előveszem a szépet,
amire születtem,
-bárkit megigézhet-
összerak,
csakis bennem élhet!
EGY vagyok.
Hátam mögött utak,
előttem kapuk,
ösztöneimben a vezető út.
Ostoba ember az,
ki hátra felé fut.
Porból lettem,
porban járok,
végig utazom azt a világot,
mit belsőm teremtett.
Néha sárba tiportan,
vagy szivárványba kapaszkodva,
mindig önmagam adó vágy-pillanatban.
Sosem a világ által hozzám dobott
álarcban.
... mennem kell....
vadrozsa2015. szeptember 11. 20:24
Igen Rozella, sokkal mélyebb. Örülök, hogy itt jártál.
vadrozsa2015. szeptember 6. 11:17
Köszönöm. :)
Törölt tag2015. augusztus 30. 17:54
Törölt hozzászólás.
Rozella2015. augusztus 30. 13:42
Többször is elolvastam, tetszett nagyon. Sokkal több, mélyebb ez a vers mint első látásra tűnt. Megérintő, belső utazás, és biztos, hogy őszinte lélek írta... Gratulálok szeretettel!
vadrozsa2015. augusztus 30. 13:17
Igen, az élet ilyen.
Utazók vagyunk benne, Zoltán. Nincs leállás.
vadrozsa2015. augusztus 30. 13:16
:-) szellemes bizony. :-)
Köszönöm, hogy benéztél hozzám kedves Mikijozsa.
Grigo_Zoltan2015. augusztus 29. 17:21
Jól megírtad, kedves....mi emberek ilyenek vagyunk.
Egyszer a sárban, egyszer szivárványban fürdünk és élünk tovább, jöhet jó, jöhet rossz, mi csak megyünk, mert menni kell....ll
Mikijozsa2015. augusztus 29. 07:13
Igen, ez szellemes
vadrozsa2015. augusztus 29. 06:51
sokszor néha. :-)
skary2015. augusztus 28. 18:20
néha