Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eltemetve
vadrozsa 2014. november 27. 20:38
Szemem tükrében csillagtemető,
az éjszaka sír benne.
Árnyak képe ma hideg látomás.
Megrekedt idő bennem,
nem indulok tovább.
Ketten vagyunk :én és a lelkem.
Elmélázok a holddal,
iker-érzésű társam.
Ma nem sugárzok az esti félhomályban.
Fénykoszorúmat az univerzumba küldeném,
apám lelke ott terül szét.
Oda vágyok: legyek mellette egy árva fény.
A világot eltemettem.