Eltemetve

vadrozsa•  2014. november 27. 20:38

Szemem tükrében csillagtemető,
az éjszaka sír benne.
Árnyak képe ma hideg látomás.
Megrekedt idő bennem,
nem indulok tovább.
Ketten vagyunk :én és a lelkem.
Elmélázok a holddal, 
iker-érzésű társam.
Ma nem sugárzok az esti félhomályban.
Fénykoszorúmat az univerzumba küldeném,
apám lelke ott terül szét.
Oda vágyok: legyek mellette egy árva fény.
A világot eltemettem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

vadrozsa2014. november 28. 19:26

mert olyan a versem is. elárulom, mostanában nem vagyok valami jó passzban..sőt...:-(

skary2014. november 28. 04:50

széép...lehangolkicsitdehátilyenazévszak