LED-sorok

" 
(...) 
Az egyik japán haikuíró nagymester, Baso tanácsot adott a kezdőknek. Menjenek ki a természetbe. (Ez számomra az Út, a teremtő Isten. Egy helyen Jézus is Útnak nevezte magát.) Szemlélődjenek érzékenyen. A természet, a Mester majd ráirányítja a figyelmet arra, amit a hadzsinnak érdemes szóban kifejezni. A témához úgy fogjanak hozzá, hogy előbb alaposan érezzék át annak minden részletét, miközben el kell hagyni az önző önmagukba feledkezést. Egy példát említek: "Ha megfog a cseresznyevirág, és le akarod írni, előbb te magad is válj cseresznyevirággá." (A pontos leírást lásd: az Új Akropolisz Kulturális Egyesület "Szélbe kitett lámpás" című haiku kötetének Benits Péter által írt utószavában.) Velem is így történt. Az általam megfogalmazott haikukból kiderül, hogy a Tao hatással van rám. Mi a Tao, ahogy magyarra fordították: az Út? Ezt a filozófiát szakkönyvek hosszan tárgyalják. Évszázadok során mítosszal, elvont sejtésekkel, teológiai tartalommal gazdagodott. Legrövidebben Tőkei Ferenc fogalmazta meg: "[...]a tao: a világ dialektikus mozgásának törvénye." (156.) Lásd: Lao-ce Tao Te Kíng: "Az Út és Erény könyve". (Tericum 1994, 2001. In: Tőkei Ferenc: "Utószó". 153-158.) 
(...) 
A jó haikuíróban a természet, vagy az Út az ihlető. Rajtuk keresztül az egész mindenséget ábrázolni igyekszünk. Amikor velük vagyunk, megszületik bennünk a vers, de annak csak a lényegét érezzük. Miután a tollat a papírra helyezzük, bensőnkből ösztönösen kelnek életre a szavak. Nem kell fejünket hosszasan törni, hogy mit írjunk. A jobbítás kedvéért csak azután szabad csiszolgatni, ha elkészültünk vele, de első a tartalom, a mondanivalónk kifejezése. 
(...) 
A javításnál nem a forma a legfontosabb, hanem az, hogy a szavak a lehető legpontosabban azokat a gondolatokat és érzéseket fejezzék ki, amelyek bennünk születtek, ezért nem szabad, hogy egy szótag vagy rím eltérítsen ettől. Vegyünk két japán példát. Az egyik Béky Gellért professzor alább olvasható szép története a kavicsmosó asszonyokról. Gróf Wass Albert gondolatát idézve, nem a víz a fontos, mert az elcsorog, de a kő marad. A gondolatszikla az érték, maga a Fenség. A másik hasonlat a japán teáscsésze lehet, amely látszólag egyszerű, talán durva és gyakran máztalan cserépedény. Amikor naponta kézbe vesszük, használjuk, hozzánk idomul. Átveszi kezünk és ajkunk érintését. A teaszertartás során szentté vált ital ereje ivódik belé. A haiku is így válik tiszta művészetté. 
(...) 
A haikut mind a szerzőjének, mind az olvasójának lassan kell olvasni, értelmét megérteni. A forró teát sem öntjük magunkba, és nem nyeljük el azonnal, akár a szeszes italt az alkoholista. A zamatáért szertartásosan szürcsölgetjük. Aki kapásból végigolvas egy haiku kötetet, az nem ért meg belőle semmit. 

Ha fölteszed magadnak a kérdést, hogy milyen a haiku, így válaszolhatsz rá, akár egy buborék. Amikor fejed a víz alá kerül és képtelen vagy a felszínre emelni, tüdődből kiszáll az utolsó pára, amely a földi életed biztosította. Ha haikut írsz, a lét tengerében kell alámerülnöd. Végső lehetőségként buborékot bocsátasz föl, amelyben a lelked távozik a mindenségbe. Ez a benned fogant haiku. 
(...) 
Ha már kipróbáltad magad, és úgy érzed, alkalmas vagy haikut írni, tégy egy végső próbát. Figyeld meg, hogy amikor társaságban étkezel, és az asztalnál szűkösen vagytok, két karod leszorítod-e az oldaladhoz, vagy a könyöködet öntudatlanul szétterpeszted, hogy ezzel tágasabb helyet biztosíts magadnak. (Fél évszázaddal korábban ezt polgári körökben a kisgyerekeknek etikettként oktatták, de felhívás nélkül is, ösztönösen bennünk kell, hogy legyen a másokra való odafigyelés.) Ha ugyanis önző vagy, ha eddig kiszorító módon étkeztél, tehát nagyobb életteret kívánsz magadnak, mint amivel beérnéd, illetve amit mások tőled kapnak, nem lehetsz alkalmas haikut írni. 
(...) 
A haiku (...) valójában nem vers - ezért nem váltam sem költővé, sem versíróvá -, hanem a megfogalmazójában kiteljesedő életforma valós, de művészi ábrázolása." 

(Szenti Tibor, Hódmezővásárhely, 2004. május 3.)

Mottó: "Bárki úgy határoz, hogy az Igazság és Tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az istenek hahotájának elsöprő viharában."

Mióta megszülettünk, kommunikálunk.

Még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, máris hangot adtunk nem-tetszésünknek, aminek ott és akkor mindenki nagyon örült - jó esetben...

"A látás és megértés öröme a természet legnagyszerűbb ajándéka."

...aztán ahogy nyílt a szemünk, a tágulni kezdett a világ, egyre inkább voltunk kíváncsiak és nyitottak saját bőgésünk hangján kívül más élményekre is... anya mosolyára, a nagyi szeretetére... és csak közlünk azóta is, hallani-látni véljük a világot... évtizedek óta, ugyebár:)

Ezért hát szent meggyőződésünk, hogy amit születésünk óta folyamatosan gyakorlunk, azt a lehető legjobban csináljuk.
Pedig nem...

"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi."

A kommunikáció feltétel nélkül megreked, ha csak a magunk "igazát" szajkózzuk. Minden kommunikációnak célja van, célja kell, hogy legyen, hisz egyébként nem volna értelme... tehát van egy célom, és a kommunikációt eszközként használom. Kőbaltaként?!

“A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” 

Meghökkentő

"Mivel belső élményeink érzékeléssel szerzett benyomásaink reprodukcióiból és kombinációiból állnak, a lélek fogalma test nélkül számomra üresnek és értelmetlennek tűnik." 

Beszélgettek. Kommunikáltok. Az Ő testében eddig megélt ÉLET másik lelket "hozott létre", mint a Te testedben megélt ÉLET... 

...Te mondod nekem, amit mindig, amit szoktál, hisz a Te szemszögedből úgy látod... én hallgatlak, egy darabig, és még igazad is lehetne, ha onnan nézném,  de ÉRTSD MÁR MEG, HOGY NEKEM IS IGAZAM VAN A MAGAM SZEMSZÖGÉBŐL, A MAGAM IGAZÁT HALLGASD MEG... és már mondanád...

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."

...akkor itt érdemes megállnod egy pillanatra...

"A békét nem lehet erőszakos eszközökkel fenntartani; csakis megértéssel lehet elérni."

...és mondj valami mást... ne azt, amit vár, ne azt, ne úgy, amit-ahogy szoktál, ahogy Tőled szinte várja... vagy éppen ne mondj semmit... pusztán a jelenléted is üzenet, hogy fontos Számodra a beszélgetés... fontos Neked az az ember, akivel beszélgetsz, ott és akkor, valamiért. Talán éppen bánt, minden szavával, talán sírni volna kedved... jusson eszedbe: Ő is ott van! Veled próbál a maga tehetetlen módján közös nevezőre jutni... tehát fontos vagy Számára... lépj el a szúrós szavak elől, ne érjenek, hisz talán nem is Te vagy a célpont... légy más, mint szoktál... légy megértő...   légy meghökkentő!

...és türelmes.

"Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre."

Nem számít, kinek van igaza - érd el, lépésről lépésre, amit el szeretnél érni! Öleld meg, minél gyakrabban, Akit szeretnél...

Csak az számít. 

Legyen ez Neked küldött Újévi Jókívánságom:)

 
Megjegyzés: Einstein idézett gondolataival járult hozzá az első "kacat" születéséhez, a Martini pedig bátorságot adott :)) ...szilveszteri összhangban.