Kinek nem inge...

Az a baj, hogy alárendeljük azokat a dolgokat, amelyek nélkül a fölérendelt dolgaink sem működnének. Elhanyagoljuk a családunkat, a barátainkat, saját magunkat olyan dolgokért, amik nem biztos, hogy jobb emberré tesznek, mint egy mély beszélgetés vagy egy személyiségfejlesztő privát kis szabadidő. Mert tény, hogy a tanulás és a munka felfelé visz minket azon a bizonyos lépcsőfokon, ezzel nincs is semmi gond, minden embernek megvan ez a lépcsője és a mai társadalmi berendezkedést tekintve, szinte kötelessége, hogy egyre feljebb jusson rajta. A gond akkor van, amikor a heves lépcsőzés közben elfelejtünk lepillantani. Mélyre nézni. Magunkba. Kik is vagyunk? Honnan jövünk? Mit csinálunk tulajdonképpen? Az életünk napjai, órái, percei egyre csak telnek, de mire is szánunk időt? Ez a kérdés tulajdonképpen: van-e időnk arra, hogy megálljunk egy percre egyik lépcsőfokon és egy kicsit lenézzünk a mélybe?