Az Időgép

Időgép IV.

A vezető így szólt: Indulnunk kell gyorsan,
különben itt maradunk étlen, szomjan,
valahol láttam egy tiszta vízű tavat,
a tónak a partján fogjuk felütni táborunkat.

Elindulnak az úton, vissza nem is néznek,
félelemmel telve mennek neki a sötétségnek,
hosszasan gyalogolnak, majd látják: valami csillog..
Megérkeztel végre, s szemük felragyog.

Mindegyikük szomjasan rohan a víz mellé,
míg a vezető elindul egy furcsa tárgy felé.
Rápillant, majd rémülten felkiált:
a fű között egy koponya, s a koponyában bárd állt.

Páran odarohannak, szörnyülködve nézik,
s azonnal szólnak: ez nekik nagyon nem tetszik..
A vezető gyorsan szól: Mindenki kipihente magát?
Nem maradhatunk... Indulnunk kell tovább.

Miért kell innen elmenünk? - Kérdezgetik többen,
s odafutnak, majd mindenki elmerül a feszült csöndben..
Most már ők is értik miért kell továbbmenni,
s senki sem késlekedik ezt a vezetővel megosztani.

El is indulnak, de nem sokáig mennek:
a fák közül rájuk a falu lakói merednek,
Újra mindenkit elönt a vak pánik,
de a vezető int, s a társaság elcsendesedik.

- Nyugodjanak meg, ők nem bántanak minket,
ide hozzánk most békés szándékkal jöttek! -
Majd odafordul az egyikükhöz, s érthetetlen nyelven szól,
majd a törzsbéli bólint, s eliszkol.

Most a vezető az utazóknak szól:
- Tudunk hol aludni, mindjárt megmutatják, hol. -
S a törzslakó visszatér, majd elindulnak,
s int nekik a vezető: tovább keresnek holnap..

Folyt. Köv.

Időgép III.

Megálltak. Rémület tükröződött fáradt arcukon,
mindenkit elborított a kín és fájdalom,
A gép szörnyű erővel csapódott a földbe,
de -a szerencsének köszönhető- mindenki túlélte.

Körülnéztek: egy látszólag elhagyott szigeten voltak,
de már látták: valahol kis kémények füstöt ontanak.
A vezető szólt: Muszály lesz szereznünk alkatrészeket,
mert különben nem megyünk innen haza többet.

Elindultak az ösvényen mely egy faluba vezetett,
s halálra rémülve nézték ott az embereket,
Ki voltak mázolva tetőtől talpig,
 s dárdát szorongatott mindegyik.

Csak semmi pánik! - súgta a vezető,
nem hiába mondják, bátor ember Ő,
Félelmet (ha ismer) nem mutat soha,
lengjen arca előtt bárd, puska vagy kasza.

Az utazókat nem nyugtatta meg e három szó,
ordítva menekültek -a közelben volt egy tó.
Odarohantak mindahányan voltak,
s egy halászkunyhóban elbarikádozták magukat.

Szemükben kín és nyomasztó félelem,
lassan besötétedik, s nincs náluk élelem,
Most pillantják meg: egy alak közeledik,
az egyikük kilép, s a többiek követik.

A közeledő ember a vezetőjük volt,
néhány ember örömében a földre borult,
még van remény, nem biztos a halál!
A vezetőnk majd megment: Jó útra talál!

Folyt. Köv.

Időgép II.

Mindenki visszatért, s komor arcukon
sötéten tükröződik a fájdalom.
Látták, érezték mit nem kellett volna,
de a gép időben visszahozta őket újra.

Még fel sem fogták a történteket,
de a vezető újra feléjük integet:
Indulnunk kell, nem késhetünk,
talán még időben odaérhetünk!

Morog a tömeg, de nem tehet mást,
borúsan várja az újabb utazást,
S beindul a gép, zúg a motor,
s újabb utazás indul.

Megérkeztek máris. Egy perc se volt,
s mindent elnyelt egy fekete folt,
aztán újra felragyogott a nap,
s látták: ágyak mellett gyalogol egy pap.

Az ágyakon furcsa kinézetű emberek:
hősies harcban kapták a halálos sebeket.
Mindenhol eldobott pajzs és kard,
s vágások borítják a sok izmos kart.

Sok nagy ember halt meg ebben a csatában,
szabadságot akartak egy elnyomott országban,
de eltiporták őket gyorsan, kegyetlenül,
hiába harcoltak hosszú órákig rendületlenül.

A legnagyobb emberek itt mind csatában haltak,
s sohasem tudták mit hoz majd a holnap,
Újabb nehéz döntéseket, hosszú harcokat,
vagy üzenetet: vessük le a páncélt, dobjuk el kardunkat.

Mesélnék még róla, de újra megtréfált az idő,
indulnunk kell amíg még nem késő!
Nem maradhatnak itt, menten megölik őket
midőn megtudják hogy ők a jövőből jöttek.

Visszamennek gyorsan, vissza a jövőbe,
De nem oda érkeznek, ahova kellene,
Kétszáz évvel mentek visszább az időben,
s az időgép összetört hirtelen...

Folyt. Köv.

Időgép I.

Most figyelmet kérek. Köszönöm.
A halál már itt áll a küszöbön,
de legyünk erősek, mert elkerüljük őt,
s megnézzük mi hozta a szörnyű jövőt.

Kérem legyenek most nagyon résen!
Az időutazás nem egészen
olyan mint ahogy elképzelték,
megváltoztathatjuk vele életünk nagy részét!

És most nagyon koncentráljanak!
Háromra eltűnünk a századok alatt.
Felbukkanunk majd valahol a régmúltban,
reméljük, nem történik az, mi volt a jóslatban.

Hogy mi állt benne? Nem sok csak ez:
Ha a századok között eltévedsz,
nem térsz többé vissza. De én nem ezt várom.
Nos, mehetünk? Jó. Egy, kettő..három!

Most eltűntünk az emberek szeme elől,
nemsokára megérkezünk, de nem leszünk egyedül.
Nem biztos hogy jó helyre gondolok,
de háborúba érkezünk, arra számítok.

Igen, igen. Meg is érkeztünk. Nicsak!
Bombatölcsérek, elvesztett sisak.
Ez bizony nem lehet túl biztonságos hely,
gyorsan menjünk innen el.

És itt áll egy lebombázott épület!
Jól gondoltam, háborúba érkeztünk meg.
De ne essenek pánikba, kérem,
különben nem mehetünk vissza innen.

Menjünk csak tovább, ne nézelődjenek!
Nézzék itt egy erős ház, itt húzzuk magunkat meg.
Most nézzenek körül, és döntsék el magukba:
Miért van itt minden lerombolva?

Bizony, jól gondolják, fölösleges volt.
Itt már nincsen senki csak a sok holt.
Ne féljnek, kérem, elfogyott az időnk.
Készüljenek fel, s most visszamegyünk.

Folyt. köv.