tanarilla blogja

Ha házasodni készülnek körülöttünk, akaratlanul is meg akarjuk fejteni az örök rejtélyt: mi is az a Szerelem? Elkezdjük figyelni a menyasszony és a vőlegény minden mozdulatát. Figyelünk a hangjukra, arra, hogy néznek egymásra, és persze akaratlanul elmosolyodunk, ha vitatkozni kezdenek, hiszen a napnál is világosabb, hogy mennyire szeretik egymást. A következő kérdéseket Tőlük is megkérdeztem és magamtól is.
Volt már Veled olyan, hogy egész testeddel, szíveddel és lelkeddel szerettél valakit? Volt már olyan, hogyha Rá gondoltál egy dolog sem jutott az eszedbe, ami miatt ne lennél vele? Volt már olyan, hogy belegondondoltál abba, hogy vele együtt éld le az életed? Volt már olyan, hogyha a családjával voltál, úgy érezted, oda tartozol? És olyan, hogy ez minden, amire szükséged van, ami boldoggá tenne, ami eddig hiányzott az életedből?
Ha ezekre egy határozott igennel válaszolunk, akkor azt hiszem kijelenthetjük, hogy Szerelemről beszélünk.
Azt mondják, a Szeretet erősebb a Szerelemnél; én mégis úgy gondolom, az a legjobb, ha elmondhatjuk magunkról, hogy Szerelmesen Szeretünk Valakit. És az már csak hab a tortán, ha ez a Valaki, ezekre a kérdésekre szintén egy határozott igennel válaszol...

Elég furcsa, ha az ember úgy érzi, nem tud már mit írni... Ezt is azért írom, mert a rímek nem jönnek, de írnom meg muszáj. Olyan ez, mint mikor a szavak elakadnak valahol a torkunkban, és bármennyire is szeretnénk őket kimondani, nem jönnek.
Jó volt ez a nyár. Újra rájöhettem, hogy azok a dolgok esnek a legjobban, amikre nem is várunk. Például, ha a Balatonnál nyaralunk nagy családostul, és tudjuk, hogy sokára láthatjuk a szeretett személyt. Meglepetésnek számít, ha ez a személy egyszer csak beállít, megölel, és azt mondja, hogy szeret? Nos, azt hiszem igen! :) Ilyenkor úgy gondolom, hogy még a legmakacsabb szív is elhiszi, hogy őszintén szeretik. Mert nem azért jött el a Balatonig, hogy fürödjön; egyszerűen csak azért, hogy két órát együtt lehessen azzal, akit szeret, még ha ott az egész családja is. Az ilyen napokon érezzük azt, hogy semmi sem lehetetlen, hiszen az Élet igenis csodás.
Ma pedig hivatalosan a nyár utolsó napja van. Valahogy a dolgozó embereknek is más ez a szeptember. Olyan "minden visszatér a rendes kerékvágásba" érzése lesz az embernek. Pedig nem. Nem szabad így felfogni, mert az olyan "muszájnak" tűnik.
Csak az Élet folytatódik, és várja, hogy sok olyan napot felfedezzünk, amire azt mondjuk:
"Na, ezért már megérte felkelni!"