Gabi blogja-Versek,írások,zenék

Próbálok aludni, de nem tudok,

Mivel mindig csak rád gondolok,

Minden percben, s másodpercben,

Ezért maradok én éjszaka is ébren.

Nem vágom, hogy mi van velem,

Ilyet még én soha sem éreztem,

S ehhez foghatót sose tapasztaltam,

Ilyen helyzetben még sosem voltam.

Csak egyet tudok, hogy ezt élvezem,

S ezt az érzést rendkívül szeretem,

Mert így képzeletben is veled vagyok,

Elszakadni tőled sose, de sose akarok.

A felhők alatt a parton egy tengeröbölben állva
Vagy acél folyók közt a városi éjszakában
Távol az otthontól sok átutazó vendég
Van aki születik éppen a többi már menni kész

Az épület falán kereszt ez itt az isten háza
Itt ki ne merd mondani láilláilálá
Máglyán égett sok átutazó vendég
Van aki az égre néz de az senkit se ment meg még

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

A felhők alatt két lábbal a földön állva
Embernek látszik mindpedig van angyali vonása
Keresi az otthonát sok átutazó vendég
Van aki az égre néz, de ott senki se látta még

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

Eljöttél….Benned él…Eljöttél….

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Eljöttél…Benned él…Eljöttél…

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

 A zeneszámot hozzászólásban rakom a bejegyzéshez!!

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

Tudom, hogy mostanság nem jelentkeztem,

Egy kicsit erről az egészről elfelejtkeztem,

De most már nagyon megfogok változni,

S több dolgot próbálok majd ide kirakni!!

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!