Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tönkölő
2011. november 26. 12:55
Arra szüllettem,hogy haljak
szerelembe mindig kicsit
míg az élet majd végleg elsikít,
hát most lásd haldoklásom
nem vetem magam
öngyilkos képregénybe
nézd csak végig,mit teszel velem
szürcsöld fel fájdalmam cseppjeit
úgy idd,mint szentelt vizedet
míg végleg kiapad
ereimből a képzelet
Tönkölj földbe
egyre mélyebb
fagyassz
de még
felettem jár a Nap
eljő az idő,mikor sugara erőre kap
s felolvassza hófehér havadat
vize majd selymesen cirógat
ebből lesz a híres tavasz
gyászos harcom ez csak
feltámadást fakaszt
szteny2011. november 26. 18:59
Bianca,nem tűnt el,csak átalakult
Köszönöm
szteny2011. november 26. 18:56
Sea,Mamamaci,köszönöm
Skary,most majdnem írtam valamit,de befogom már a po-fámat :)
Bianca2011. november 26. 18:10
Nagyon szép vers. Van egy ''költőtársunk'' aki mostanában nem ír, eltűnt Khaos, az Ő verseire emlékeztet engem. Gratulálok. Szeretettel Bianca
skary2011. november 26. 16:49
fa-kaszt:)
Mamamaci402011. november 26. 16:12
Nagyon jó vers!
Sea2011. november 26. 14:13
Reményteli.Úgy legyen!