A Magányos lovag blogja

Még neked se késő újrakezdeni. Remélem majd, ha eljő az időd, akkor úgy döntesz, ahogy döntened kell! Élj békésen, boldogan, sok szeretettel körülvéve, és égjen a te lelkedben is a szeretet, hogy mikor majd megmérettetik hit, és erény, büszkén mondhassad: éltél!

Az ember kinek a napja nehéz volt,
Hazatért, hogy egy jót hunyjon,
Az álom azonban megváratta,
Ám percek múltán elaltatta…

  Újra elkezdődött a harc,
Ott bent, mélyen, -szól egy hang
„Ne hagyd el, küzdj érte”
  A válasz azonban „nem”.

 Vérbe fojtott emlékek,
„Mit jelent” kérdezed,
Pedig a választ rég sejted,
„Tán sokat, tán keveset,
De mindenképp az életet”

„Oh, ha ezzel kezdted volna”
Tán nem lenne ő is egy kósza,
Ki vándorként jár-kel a földön,
S meg-megáll egy jeges rögön,
Mely egykoron a szíved volt…

 Kínjaid, oh nem fogytak,
Csak a szíved tört apró darabokra,
S tudósok ezrei kérdezték mindenidőben:
„Mi az, mi segít, újjá éleszteni a törött,
És elenyészet szívet…”

 S az Úr adá a választ:
„Küzdj ember, az életedért,
Teremts, alkoss, higgy, remélj,
A szív, mi összetört, eggyé válik,
Ám el róla a heg, sosem tűnik”

 S az ember, aki kérdezet,
Felkelt ágyából, majd mély levegőt vett,
Ruhái után nyúlt, majd a szabadba lépett,
S a hegytetejéről ennyit szólt:
„Köszönöm Isten!”