A Magányos lovag blogja

Csendesen folydogál a hegyi-patak,
Versenyt futnak vele a madarak,
Kéklő égen, most minden arany,
Mardos a lelkiismeret, minden ugyanolyan maradt.

Három szék, három hegy vonulata,
Fölötte lebegő égi korona,
Most mégis tövis nő a kereszt helyett,
S már nem beszélnek a hargitai szelek.

Fut a patak egyre sebesebben,
S a madarak már nem versengnek,
Leszállt a homály, s lehulltak a levelek,
Elúszott ím, elúszott a végtelenbe.

Csendesen zúdul át a gáton a víz,
Fú a szél, vihar közeledik,
A kéklő égen most minden szürke,
A Marosba fulladt amit reméltem! 

Minden mi már nem leszek,
annyi álom és csillag hulljon le nékem,
az égről, hol együtt lehet újra,
Nimród király minden sarja!

Csodaszarvas kérlek jelenj meg,
Mert káosz van a fejemben,
Nem tudom, hogy mit érek,
S vajon mardos-e még az ő képe!

Minden mi már vagyok,
Kérlek adjatok, még egy napot,
Hogy elmondhassam mennyire szeretem,
S fel nem adom azt, amiben hiszek!

Elindult, újra a játék,
amiből én már, most kiszállnék,
de nem hagy a vérem, nem hagy a szívem,
hogy feladjam azt, amiben hiszek!

S most mikor az orrom megint vérzik,
ekkor jövök csak rá, hogy igenis: megéri!
Az az egy-két fél perc édes méreg,
Amit a fülembe súgtál, akkor régen!

"Szepezd óta nem láttalak,
ám minden álmomban vártalak,
de te nem jöttél, s nem szóltál,
így én honnan tudhatnám:
 - mit érzel?

Szeptember, te átkos hónap,
Nélküled úgy érzem, nincsen holnap,
Hiába minden harcom,
Ha te nem emlékszel, s nem látod,
- milyen is az én arcom?!?

Ám most és mindörökké,
Kérlek fogadj magad mellé,
S így tán új nap virrad ránk,
S lehetünk majd egy közös pár:
 - hisz minket a Szerelem vár!

Nur für dich, nur für Eszter,...

 2010. 10. 20 Budapest (@)

Volt régen egy akkord,
ami csak neked szólt.
Melankólikus dallama magával ragadott,
s szenvedélyt kovácsolt: a szívembe...