A Magányos lovag blogja

Kalapácsok csapkodnak,
A szmájlik sok adatot hordoznak.
Míg az egyik nevet,
Addig a másik bombát jelez!

Pontok, csillagok és kötőjelek,
Sört és pizzát küldök neked!
Te vágsz erre egy buta arcot,
Mert nem tudod, hogy mit akarok!

Pedig lehet udvarolni így is,
Moziba pedig nem kell menni,
Erdőt, fát, fényt és csillagot,
Küldök neked, ha akarod!

Tudod amíg e sorokat olvasod,
Én elkezdek egy új lapot.
Amíg te a szmájlikkal küzdesz,
Én egy lánnyal vagyok éppen!

Tudod régen karddal vívták ki az erényt,
Nem volt klaviatúra se pedig egér!
Anno persze más volt ez egész,
Akkor még ért valamit a lovagi erény!