A Magányos lovag blogja

Sok sok gondolat,
Hol szerelmet, hol kiutat,
mutat,
S az menny-felé vezető utat,
Gyémánttal kirakva,
Visz el az utolsó útra..
A sok sok gondolat,
Mi jót és rosszat,
De mindig a másikat,
A kettőt együtt pedig soha,
Így írja le újra meg újra,
Hogy az élet, csak kudarc,
S az út végén bár marad a tudat,
Az ember mégis a tengerbe fullad..
Igen, ennyire fáj az a tudat,
Hogy ez csak sok-sok, igénytelen gondolat...

Most kínos a csend és fáj a bók
El azonban nem enyészt ez a kor
Lehet, hogy még ne jött el az ideje
Itt és most, talán majd, meglehet!
Nincs mód még arra, hogy tudjam
De a sejtelmeim beigazolódhatnak
Az pedig egy szép jötvőt jelentene!

Oh csak adni tudna végre
Oh csak ennyit, ezt kérem,
Mások egy világot akarnak irányítani,
Nekem azonban csak ő kell, más senki!
Isten végre, ha megtudnál érteni,
Akkor nem könyörgnék neked mindenért...

... Az életben nem mindig kapjuk meg azt, amit szeretnénk, de mégis küzdünk érte, mert hisszük, hogy van remény ...

Csillagok, csillagok,
szépen ragyogjatok,
fényetek mutasson utata  vándornak,
hadd találjon, ő is, ma haza...

Csillagok, csillagok,
Kik a vándortól oly messze vagytok,
az égre véleményeteket felfessétek,
a vándor szívét, üzenteitek hadd melegítse...

Csillagok, csillagok,
Kik reggel is fényben áztok,
Erőt, békességet, szeretetet adjatok,
A vándornak, ki ma se térhetett haza...

Csillagok, ti fényes csillagok,
a vándornak utat mutassatok,
hisz tőletek kérdi napról- napra,
hogy: merre menjek?
Merre menjek?

"... Az élet azért szép, mert van benne Rock and Roll, és azért szar, mert valakiben mindig csalódnunk kell... Attól tartok csak így van értelme ennek az egésznek..." (Scytha)