A Magányos lovag blogja

Ki marad majd a barátom,
Ha én már csak, mint egy átok:
Itt élek a Földtekén!


Szeretném hinni, hogy ő is az marad,
Az kinek gondoltam,,
Se több se kevesebb,
Egy ember, kit testvéremként szerethettem!

S bár a téli szellők messzire sodortak egymástól,
S a lángunk sem úgy lángol, ahogy kellene,
Én remélem, hogy Ő marad a barátom,
Akit testvéremnek hinnem kell!

Ám, ha nem hát legyen,
Én tisztelni fogom, míg csak lehet,
Mert tudom, hogy nem gondolta komolyan,
Mikor azt mondta: áruló!
Remél Ő is rám így gondol!
De, ha nem, hát BÚCSÚ!
Végeztem immár azon az úton,
Mit nekem szánt az égi Newton!