A Marosba fulladt

Csendesen folydogál a hegyi-patak,
Versenyt futnak vele a madarak,
Kéklő égen, most minden arany,
Mardos a lelkiismeret, minden ugyanolyan maradt.

Három szék, három hegy vonulata,
Fölötte lebegő égi korona,
Most mégis tövis nő a kereszt helyett,
S már nem beszélnek a hargitai szelek.

Fut a patak egyre sebesebben,
S a madarak már nem versengnek,
Leszállt a homály, s lehulltak a levelek,
Elúszott ím, elúszott a végtelenbe.

Csendesen zúdul át a gáton a víz,
Fú a szél, vihar közeledik,
A kéklő égen most minden szürke,
A Marosba fulladt amit reméltem!