vagyok... vagy nem is

Belenéztem a tükorbe
Nem volt ott senki sem
Nem láttam igazi arcomat
Csak csendes szenvedésemet -

egy elfáradt arcot
egy fájdalmas hangot
egy megfagyott mosolyt...

megtalálom még igazi arcomat?

lángoló csipkebokorba megláttalak
szemem tengerébe zuhantál
ringatózva megnyugodtál

megvakult szívem kocsonyás mély barlangjában
meglelted reszkető lelkemet

jégpokol világból vissza hoztad a testemet

megtanítottál-
rosszat feledni
szépet teremteni
gyengédséggel
gyengédséget
újra érezni...

... szerelemmel a Magasba szállni...

A

feketébe burkolt

éjszakáknak 

kalitkába zárt

érzelmeknek

ki nem mondott

szavaknak 

kínokkal teli

hajnaloknak

üvegszilánkokal teli

nappaloknak ...

Miért/elme/?

                nincs értelme...
 

...hogy hozzám érj,

de te csak majszoltad a csokoládét,

nem is vetted észre,

hogy kapaszkodom minden szavadba.

Úgy fáztam akkor,

becsuktam a szemem...

Gondolatban is fáztam, áztam,

csurom víz lett mindenem…

…s egyszer csak letépted

rólam hideg, nedves képzeletem...