vagyok... vagy nem is

Belenéztem a tükorbe
Nem volt ott senki sem
Nem láttam igazi arcomat
Csak csendes szenvedésemet -

egy elfáradt arcot
egy fájdalmas hangot
egy megfagyott mosolyt...

megtalálom még igazi arcomat?

Hallgatag vagy

Féltesz engem...

Testemet szorítod

Kezemet megfogod

Lelkemet keresed ?

Nem érzed

Nem leled

Lopódzó léptekkel

Elosont

Beköltözött hozzám

Most a magány...

Mindenki
Itt hagyott

Minden

Úgy fáj

Szűk szobámba

Mined sarok

Megrepedt már

Nappal is -éjjel is

Lábujjhegyen osonj

Csöndben figyelj...

lángoló csipkebokorba megláttalak
szemem tengerébe zuhantál
ringatózva megnyugodtál

megvakult szívem kocsonyás mély barlangjában
meglelted reszkető lelkemet

jégpokol világból vissza hoztad a testemet

megtanítottál-
rosszat feledni
szépet teremteni
gyengédséggel
gyengédséget
újra érezni...

... szerelemmel a Magasba szállni...

Olyan lehetek...
- olyan közvetlen -
...amilyen vagyok?

       *
Hátba veregetlek...
/az almából /mikor egy nagyot harapsz...
...mosolyod féltem.

 
   *
Pókhálóban élsz:
.../már/ mezítelen tested fél...
én nem vagyok pucér.

       *
Tomboló vágyak:
-lélekzetellálító-
labirintusok.

     *

az élet tartalékol
mindenkinek alkatrészeket
de lépned kell,
mert a játék sem önmagáért van
érzékelned muszáj a semmivé foszlott sejteket
az emelkedésnél
az asztrális kisugárzás
atommagvak atmoszférája elárulja
amerre menned kell...
térvarázslat az egész életünk
szemfényvesztés részesei vagyunk
csak nosztalgiázva vánszorgunk
mutatványosok
várják
amikor kiléphetnek a porondra
mozaikállvanyon
egyensúlyoznak
tűzzománcok hangulatában
trombita szonettben
minden apróság
csak egy nagy valóság
parányi mozzanta...