nyarfas.anna blogja

A konyha királya ő,

benne fazék, serpenyő,

ezüst tálcán keringő

kristálypohár hercegnő.

Ó, kedves kredenc!

Csemegéket kínálgat,

titkos búvóhelyet ad;

ha nyitsz ajtószárnyakat, 

pazar kincseket mutat.

Ó, kedves kredenc!

Tetején csoki, cukor,

fölső polcán gyufa, só,

fiók mélyén nagyolló,

zegzugában pillangó.

Ó, kedves kredenc!

Vajas kenyér nála van,

kakaó nagy csuporban;

ráragasztott naptárban

nála mindig ünnep van.

Ó, kedves kredenc!

Anya mellett őrködik,

új csodákkal megterít;

kis világunk kinyílik,

körülötte történik.

Ó, kedves kredenc!

2012. május 21.

Kerestem eleget a lángot,

mi szívem szítja, melengeti;

de keressük együtt, így biztos

lesz egy fészek s ágyunk megveti.

Nem találtam zajban, morajban,

sem üres utcáknak szegletén.

Elengedted kezem zavartan,

hogy tenyeredbe fogjad szegényt.

Fölé hajoltam én is egyre,

vigyázva táncát türelmesen.

Ott gyulladt ki, hol a szívünkre

csönd borult végre nesztelen.

2012. május 21.

Egyszeri csodákat ezerszer ölelek
Fonom a gyapjat, hosszat és meleget
Járom a táncot, szemtől szembe teveled

Ágropogóst
Rózsaszirmost
Mályvafodrost

Míg árnyék peremén fénybe fogyok

Végleg


2012. május 16.

Találtam egy helyet néked:
Bethlehem sziklái között
bujdosó kőszívem lényed
tüzétől repedő közöny.

Megmart pusztában az üröm;
eső lágy selyme lemosta.
Szél, víz lett nékem az öröm
s folyólepel hordaléka.

Bezárom kapum utánad,
kisded szívedet ringatom.
Apró léted bennem mászhat
fölnőni a cédrusokon.

2012. május 15.

Kócos kis fény huzatol
test padlásán valahol.
Álmatag világ szegény:
Sír legbelül egy regény.

Fényselymű ujjbegyeim
billegtető erein
tombol a zenés dalár
és hegedül épp a nyár.

Rázzuk föl éj sorait:
Hálójában kapu nyit
-pókfonalat tépve szét-
égbe fogódzó ágrést.


2012. május 7.