szebarb blogja

Úgy írtok Ti - én meg eképp írok.

Döbbenet, hogy huszonegyet éltem.

Egyszerre fognak édes légypapírok,

s a  tintacseppes, - mire bölcs-betűket véstem.

Kifulladásig, és azon túl sem alszom.

Föld a párnám - fényképekre nézek.

"Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom",

aképp írok: amiképpen élek.

Zolka, fogadd szeretettel!:-)

Nem csak versben vagyok szerény

az életben is tünemény vagyok,

csak én nem látom mennyit érek.

Ceruzámon tüzek égnek:

szénnel rajzolok - szelíd vagyok

és sosem konok, se beste

s ha rám dől ma egy újabb este

csillagot csodálok

és hajnalt remegve írok a létnek

 egy dalra,

mint bogarak zúgnak agyamba'

a ritmusok.

Narnia a váram

mikor álomországba szálltam

Ő rángatott a poklaimból - égni

s már tudom hogy kell felidézni

a jót ...

de most megyek bolondgombát enni

Én táncolnék veled ...na ennyi!:-)))

(Ancsa, fogadd szeretettel!:-)

(Említetted ma: kíváncsi vagy, hogy Rólad milyet lehetne írni.

Én ilyet tudtam!:-))

Isten háta mögött hadonász

kezem: ördögöm van - hát vigyázz

velem, - késekkel járok

a hajnalokba nyesni,

nem tudok csak szomorún keresni

- árván, de szemem derűs ha nap süti

hajam szálait most is átszövi

még szőke gyermekarcom...

de figyeld a hangom: emberi.

Augusztus az én nyaram

akkor adtam az Életnek magam,

mégis csak múlni vágyom

és repülnék is vitorlaszárnyon.

A hegyek között az oltalom,

de tengerre néz az ablakom .

A vers nekem vér-papír-sziget

vagy: álom-lét-határ,

ki fejti meg, hogy kezem a toll

vagy tollam a szárny,

hogy ott lakom hol kél a nap

vagy: hol a madár se jár.

 Fogadd szeretettel, János!:-)))

 Nekem semmi sem szent

ami szívemen a számon

kihányom sallangját a napnak

tengerem vagy én utazlak

körbe: a világ

vesz bennünket cudarul ölbe

szorongat, - majd ÉN megszorongatom!

pár korty bor és az illemet hagyom

a francba! hümmjeim levédetem,

a szabadságom az életem

hiába színház az egész világ

- ÉN nem játszom senkinek Júliát!