szebarb blogja

Nézd, gyarlóvá emésztjük
komoly szemünkben a tenni-való kedvet.
Álmatag bajokkal körbevéve
- mint ketreces vadak - élünk
a születettek oszló mosolyával.
Apáink lassan ottfelejtjük
felfénylő embertelenségünk ágyán.
Igazgondú vállunkban a csont
szisszenve roppan. Homlokunk fogaskerekét
titokban nagyszárú szögekkel szurkáljuk tele.
Kibontjuk szoros copfjaink.
Meztelen nyakunk pihéin még eljátszik
kicsikét velünk is a szél
- ha meg nem unja.
S a könnyű tavaszokra omló szerelmünk
az idegenség hűvös ujjain
kongó, parancsos végű perc lesz.
Szép kirándulás csak a tisztás.
Hová eltévedni jár az ember.
Az egyedülség baljós talaját
ülteti gyomos gyökerekkel,
míg körme piszkos holdját
végleg az éjszakáknak adja.
S jaj az évek üstjét merítené mégis, jóllakásig.
A gőzök kövér gyöngyein
- mint padra vágyó délutáni nap - ásít
a léhaság - észrevétlenségbe hűl
bennünk a gyermek.
Ki gyufákkal álmodik:
a ház körbeégi. Kegyelmet
nem kapaszkodik istentelensége.
És látod e semmitsetudásnak is
ugyanaz a vége. Az ostobaság. A bűn.
S én folyómély szavad tükrein állok.
Tudom, hogy nincs bocsánat. Szóltál.
Összekarcol hal(l)hatatlanságod.



(József Attila emlékének ajánlva)

Ma este eljövök a kínzó télen át.

Kulcsaid szorítom, s ódon ajtaját

döngetem a csöndnek.

Apró a léptünk, mit felnöveszt a tél.

Beteg vagy: benned az ébredés alél,

s nem én ölellek.

Mennyi furcsa felleg kárhozatja ül

szemünkön. S hinni mégis, rendületlenül

tanítsz meg újra.

Ma este eljövök. Ólmos szép fejed

ölembe hajtom, s mint hamis-istenek

imákat írunk.

(Gyógyulásodért)

Ifjúsági Ház (IH) Hódmezővásárhely

http://www.ihvasarhely.hu/partifotok/2010/1022.htm

Alszol.
Gyermekin.
Anyád tejét
szád sarkába marta a kor.
Fogyó lélegzet odakinn -
bent
féktelen halotti tor.

(megadott szavak.....)