megadott szavak 2
benne vagy
rendül, csikordul, elegáns, tudat, hiba,
rőzse, mit, vétek, előző, igen
----------------------------------------
benne vagy
talán pont ezért sikoltanak fel a vízcseppek ahogy az autó szélvédőjén tudatukhoz csapódnak
benne vagy, a fátyolfelhők mögül elegáns érzékin előbukkanó napban....
a hajnal(ban)
csikordul a kerék... nem tudom, de a sofőr mindig fékez itt
a Tisza fölött a híd korlátjának szélén emlékfonat
( mindig friss...akár a hajnali szél )
talán a táblák? de nem...nézem ahogy ő is elmerül
a visszapillantóban
gyerekkorokig húznak a 'visszák'
hibák? vétkek? felnövesztett álmok közt
haladunk
bennünk az idő feszül
megrenz(d)ülünk olykor miként a rőzseláng fölött a füst
múlik
mindennek múlni kell? mit idegenből idegenbe elviszel
csak az maradhat odabenn
lelked láncain előző hitek....igen
...talán pont ezért sikoltanak fel a vízcseppek
Csavargók könyve
holt-ág
fel, támadás, fekete, selyem, szalag, befelé, folyó, könnyek, megölel, érinthetetlenséggé, foszló, örökké
fekete szalagként bomlik ki a folyó itt hol az érinthetetlenséggé foszlóhoz költözik vele az örökké.selyemsás ring ősi fák tövén...Holtág,mondják oly sokan, kik sosem ültek madárdalos árterében gondtalan.befelé és elfelé viszi a tekintetet a végtelenné nyíló tér,ködkönyeket sodor és fénypászmává ölel a szél. a csend ( mert itt neszek és zizzenések élnek ) támadásként szakad fel, ahogy valami merülő fölött elfekszik a víz színén egy lélek. http://www.youtube.com/watch?v=AuL_893jBGI
lila illatban lakik
/ erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda,
avar, palánk, korlát, beton, nyárfa /
azt hiszem ott
a (f)ok
-ozat
haza
megyek...nem hívott senki sem
mégis vártak
érkezésem kapuja bennem
vasbetonba ágyazott
(akarom amit akarok)
hátsó udvarban hiába
rügyezi avarrá nyárfám fia
a gyerekkort
békéje...rég volt
napokat idéz
látod? a szél céltalan is
táncol gyenge ágak között
...valami végleg elköltözött.
bár az ég sátrára
ma is felhőpamacsokat fest a tér
de vállkendőd már korlát
nem menedék
egymáshoz őszülünk...
csendesebben nyúlsz felém
pilláid erdeje fátylaktól nehéz
hozott és
leomlott palánkokon tapodó tétova apróság
itt vagyok
s csak mi lila illatában lakik
neked nyújtom...nem csoda
csak adom
http://www.youtube.com/watch?v=8FTZGWYJu3U
2012. virágvasárnap
kihajt
/ erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda,
avar, palánk, korlát, beton, nyárfa /
http://www.youtube.com/watch?v=wUdBwL54iho&feature=related
a bőjti szelek tehetnek róla
vagy kihajtott gallérok?
alabástrom felleg úszik a betonkönnyű légen
tavaszodik és megint az az ünnep közeleg ami magávalvitt
feltámadás? nehezen kimondható
nem látszik már ki a csodák vállkendője alól
kiüresült benne(m) minden hangzó
pedig ajkamon elsőként egykor
Te formálódtál szóvá
a nyárfa
a hinta vörösre festett korlátja a palánk
csak az erdős rész után következett
( érzed?...oly lágy most körben a csend)
avarterhes őszből előbb
születni kellett
lelked sátra alól jöttem
csatákból tértél meg....célod volt velem?
látod...?
összébbfogom magamban a létezést
magamon a kabátot tenyerem bölcsőjében
egy apróság keze remeg ( nem haragszom
pedig tőle vett el az Isten. )
lassan összébbhúz minket lásd a végtelen hideg(e)...
a bőjti szelek tehetnek róla
vagy kihajtott gallérok?
alabástrom felleg úszik a betonkönnyű légen
ne félj nem sírunk...(ahogy te kérted... )
csak egy újabb szál szegfű pihen már a kereszt tövében
azóta
/ erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda,
avar, palánk, korlát, beton, nyárfa /
még néhány hét és
mintha kihordtam volna
azóta
született és éltet a csoda
előtte csak félteni volt
vérrőt avar közül kapart ki
és engedte önmagának is tanulni
hogy dacból csendből és mosolyból
ne féljen hagyni hogy a pillanatra ráncosuljon a jelen
hónapokig egy célja volt:
tört álmok közül létezésgerinc csigolyáit ásni fel-
építeni
az erdő felől jött
és gyermekkorom nyárfáját rázta meg
hogy bújnék elő mögüle: neki kell az a kisgyerek
belémbetonozott félszeket bontogat ma is
és még van hogy palánkot húzok
a megmaradtak köré mire lemegy a nap
de a holdfénnyel korláttá fosztja
s hajnalra vagy mire jő a pirkadat
már csak emlékszilánk az egykori fal
mit gyengéden markába vesz
és szíve fölött dajkálja nyugalommá akár anyja a kisdedet
engem is magának magából nevel
tekintete vállkendője fűt és ujjbegye hűti lázrózsáimat
karja sátora az időbe rejt s fellibbenve a térnek ad
