Izmindi Alexandra blogja

Olykor az ember elgondolkodik mennyi minden van amit rosszul lát és bizony ilyenkor ébred rá h ogy azok akik segiteni akartak neki nem rosszakaroim hanem segitőim..

De mindenki a sajátkárán tanul ha makacs... Az élet olykor olyan dolgokra tanit meg amit nem ismersz meg a tankönyvekből és a tanárok sem tépik a szájukat erről.Csak tapasztalni tudsz de az keserves és néha fáj....

Szemlélve látom a világban mien gyorsan változnak az emberek                 

mint a nyári szellő fuvallata hoz jot és rosszat .de sose lehet tudni mien gondolatokat ébreszt az emberben és hogy hogy éri meg őt ez a változás.Bizni és ugy érezni valaki iránt mint ahogy azt teszem és sok szerelmes aki a tavasz folyamán izlelte meg a szerelem édes izét.Gyönyörü érzés azt láti, körülötted mindenki boldog......

Csak lenne végre már nyár:)

Szemlélve látom a világban mien gyorsan változnak az emberek                 

mint a nyári szellő fuvallata hoz jot és rosszat .de sose lehet tudni mien gondolatokat ébreszt az emberben és hogy hogy éri meg őt ez a változás.Bizni és ugy érezni valaki iránt mint ahogy azt teszem és sok szerelmes aki a tavasz folyamán izlelte meg a szerelem édes izét.Gyönyörü érzés azt láti, körülötted mindenki boldog......

Csak lenne végre már nyár:)

A hétvége hol szinésztársakkal együtt voltam.......

 Elgondolkodtat,és sok dologra ráébreszt                                                  Ilyenkor mereng el azon az ember hogy mitévő legyen...

Csak arra jut hogy őt többé ugy mint régen nem szerethette..                   És nem is fogja egyhamar mert a megtört sziv nem éled ujjá és nem fakaszt örömet..                                                                                   Bár mily értékes és szent az ami elötte lebegett szüntelen mikoron utcákon és éjszakákon át csak az ő képe lebegettt elötte.                        Ketté tört egy pont a mellkasában amit most már nem érezhet ott mert ami volt az elmult ami lesz az még megujulhat az évek évszázadok során..

Sok dolog van amit igy egyszere elmondhatnék,de kezdem az elejével..

Az általános iskolás évem tanitottak meg sok mindenre,hogy kiben bizhatok és hogy kik a barátaim.A kettő közül egiket se találtam meg...      Talán a hetedik és a nyolcadik volt a forduló pont az életemben .Ekkor kezdtem el írni verseket és történeteket..nagy része az életemről élményeimről szol.Majd mindeggyik valós történéseken alapulnak.Nem találtam a helyem .Kiközösítettnek éreztem magam.Talán az is voltam..A pozitiv oldalát nézve sok jo vers került ki a kezeim közül melyekre büszke vagyok.                                                                                                   Ami felettedte velem ezeket az a sport és az írás volt mert minden érzelmet és fájdalmat ki tudtam adni magambol és ugy gondolom minden szembesül ilyen érzésekkel  az élete során .

Vannak történések amelyekről senki nem beszél és magába folytja ,én nem ilyen vagyok ha kell akkor dühöngök ha kell akkor kezes bárányként viselkedek,de semmi képp nem akarok olyan ember lenni aki mindig mást követ és nincsenek céljai gondolatai,amin elmerenghet ,hogy mit akar kezdeni az élettel és magával.Az a rossz az emberekben hogy van akinek csak átsuhan a gondolat az agyán és nem gondol bele...nem szeretnék közéjük tartozni..