mindenféleség :D

Nem is tudom, hol kezdjem... megvan :) Végre péntek van :) ezt a napot vártam már vasárnap este :D Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de igazán jó kedvem csak péntektől van de csak vasárnap estig...utána valahogy a béka feneke alatt kotorászok. Viszont ennek ellenére hétköznap is sokat nevetek, de hát ez vagyok én :)

Mikor felkeltem, kinéztem az ablakon, sütött a nap, Istenem de csodás érzés volt :) és aztán eszembe jutott, hogy ma egy nehéz nyelvtandolgozat vár rám :S el is rontotta a kedvem. Felszálltam a buszra, persze ismét tele volt, és már már annyian voltunk, hogy nem is kellett kapaszkodni, mert megtartottuk egymást :D nem volt hova eldőlni :D Aztán megírtuk a dolgozatot....nem is lett olyan rossz...sőt, kifejezetten jó lett :) (remélem). Ezek után a kedvem csak egyre jobb lett :) Suli után csajokkal beültünk egyet kávézni, sörözni, ki mit kért...anniyra rágyujtottam volna egy cigire, de barátnőim nem engedték, mert beveszi a ruhájuk a szagot :D persze kibirtam nélküle, mert még nem szoktam rá, és nem is szeretnék, csak néha-néha azért jól esne. Aztán valamiért egyszer csak újra rossz kedvem lett. Eszembe jutott Dani (barátom)...vele álmodtam, borzalmas volt...

... álmomban szakított velem megint. Ez a legnagyobb félelmem...nem tudom elfelejteni, amit a múltban velem tett, viszont most úgy néz ki, minden más, de azért a bizonytalanság téynleg bennem van. És nem beszéltünk már 2 teljes napja...mégcsak egy üzenetet sem hagyott. :S rettegtem. Haza is jöttem, megnézni hagyott-e üzenetet....semmi... elmentem színjátszó próbára, ott egyik ismerősünk mondta hogy most ért haza Dániel, és épp nekem ír :) rohantam is át hozzá a szomszédba :) Istenem de jó volt megölelni :) Azóta újra happy vagyok.

Most pedig arra tudok csak gondolni, hogy milyen jó lenne már ágyban feküdni, de nem tudok elszakadni a gép elől, és csak írok és írok....közben Pálmival beszélgetek (fullyn) kis tündérkirálylány :) Úgy szeretem, majd megeszem :)

Jahj, és a legfontosabbat le sem írtam :) kitakarítottam a szobám, vagyis nagytakarítást hajtottam végre és megtaláltam a kedvenc pengetőmet :) Szóval csodálatosságosan érzem magam :P

Mára ennyi ;) puszilok mindenkit

Szép, ha szerelmes az ember...de elgondolkodtató.

Lassan 4 éve várod azt a pillanatot, hogy ő átöleljen, megcsókoljon, simogasson, hozzádbújjon...most itt van, mindezt megkapod, de mégis félsz. Talán azért, mert annyira szereted, hogy nem akarod elveszteni, vagy azért mert bizonytalan vagy. Lehet, hogy nem is akarod ezt a kapcsolatot? De hisz' erre vártál oly régóta...most eldobnád? Ha vele vagy szereted, kívánod, ha nem vagy vele, nem hiányzik, sőt nem várod a legközelebbi találkozást. De félsz a csalódástól is, mert nemrég átvert, megalázott, kitépett egy darabot belőled...nem akarod ezt újra megélni, nem érdemeléd meg.Viszont úgy tűnik szeret...végre szeret...ő keres, hagy üzenetet, kedveskedik, átölel, megcsókol, simogat, hozzádbújik, SZERET! :) és rájössz, hogy te is szereted! Ez a legfontosabb!

Mikor elkezdtem írni, bizonytalan voltam, de a végére csak sikerült pozitívabban látnom az egészet! :) Így kell ezt csinálni :D