Sumyka blogja

Hirtelen minden olyan nehéz, úgy érzem már nem is vagyok önmagam. Olyan sok mindenre kell figyelnem. Tanulás, baráti kapcsolatok fent tartása, család és oly sok dolog. Mindeközben alig van időm kedvenc időtöltéseimre. Nem akarok már mást csak aludni. Mert álmomba azt csinálok amit akarok...

Én nem kérek túl sokat
Csak egyet mielőtt még itt hagysz.
Csak egy percet kérek tőled,
Míg nekem adod szíved.

Kérlek szíved tárd ki,
De csak én lássam ne akárki.
Had lássam mit rejt,
Ott van-e egy szó, mit keresek.

Látom már tisztán
Szívedbe azt a szikrát.
Őt kerestem, s ott a szó,
Éget akár a tüzes csók.

Már csak egy szó,
Lehet halkuló,
Csakhad halljam szádból kérlek,
Azt az egy szót: szeretlek.

Gondolom sokmindebki gondolkodott azon, miért pont Sumika blogja.Nos hát ez egyszerű. A kutyámat akit annyira szeretek Suzynak hívják. Őt 2008-ban kaptam. Az az előtti kutyám akit 2005-ban kaptam, szintén Suzynak hívtak. Ők mind a 2-ten Goldenretrieverek. Azelőtt egy dalmatám volt aki csakugyan Suzy volt. Őket Suenak, Sumynak, Sumykának, Kiskobaknak, Suelennek, Orrontontomnak és Picúrnak becézem, becéztem. Talán mostmár értitek miért ez a blog neve.

Ha viág az én kezemben lenne,

Senkinek, de senkinek nem lenne mersze,

Lopni, rosszat tenni,

Vagy a szegényt, az árvát megvetni.

Nem akarna senki,

A világ ura lenni,

Békességban élnénk,

És soha sem félnénk. 

De ami a legfőbb,

S ez nekem a legelső,

Visszaszerezni hazám egészét,

És teljes részét.

Mert hiányzik a régi Róna,

A sok csoda,

  Ami minket illet visszavenném,

S minden rosszat vissza vernék.