Szómontázsok

Elring a Nap felhők jászol-ölén,
fénymohák csillannak a hideg kérgén,
hold kóborol csillagok macskakövén,
s valahol elveszejt az estnek kékjén

engem is egy pillanat...Lombpihegés
hallik a légen át, s én virágsuttogást
vágynék érteni, a homálylibbenés
alatt, magamhoz emelni az elmúlást.

Oly távoli a lepkeszárnyak lírája,
most gyermek-könnycseppnyi párák szállongnak,
míg szavakká lesz a szívverés tintája.
Anyaérintést keresek az álmoknak,

de ahogy füstcsipkék terülnek a fákra,
s kitárul a tejút tündöklő hattyúszárnya,
megértem, azt a meleget hiába várja
jó szülém halállal felnőtt kislánya.

Átfázik rajtam az ősz, dérlámpások
gyúlnak bennem is, vagyok néma hajnali táj,
de Isten tekintetéből az áldások
ma nem súgnak a gyászból feloldást rám.

Még hópihecsipkék alatt aludtak
a falomb-álmok, és ködök tündérszárnyán
csillant az éjjel, amikor kihunytak
a napkeltefények Apám szembogarán.

Egyszer csak elindult a tejút-tájak felé,
sólyom szárnyára ült a téli szélnek,
- azóta Ő hinti szét csillagok derét,
felhőpásztora lett a tágas égnek.

Ha hóvirágszívvel ébred a tavasz,
Apám földek mag-gyermekét segíti
világra, s belőlük májust sarjaszt,
majd a nyár pipacshaját széjjel teríti.

Ha gyertyafüstpárát lehel szeptember,
Apám csiholja a Nap tűztövis-parazsát,
hogy megláthassa a törődött ember
a remény hajnal-homlokú kis sugarát.

Amikor elment, telet lehelt az Isten,
de fénylő csillagsubát varrtak rá angyalok,
csak én maradtam a halált fázva itt lenn,
míg Apám cinkeszívvel a tájra kacagott.

Most könnycsepp vagyok. A felhők felettem

tenyerükre vesznek, s én onnan merengem
a fejfád homlokára költözött csöndet.
Ma csak ő gondozza ott a sírföldet,
Anyám. Hantodon a tél ültet jég-árvácskát,
és hullatja rájuk bánatom páráját.
Néma kőgalambok szárnyán dér-krizantém.
A pitymallatsugár a temetőn diadém,
Istenleheletből lett békeglória,
már nem is szükség az élőnek szólnia.
Látni, a naplementék bágyadt sárgarózsák
e tájt, míg a reggel fakó fényhóvirág.
És az, ki rég nem lépett be kapuján,
festi oda a szív-imák gyertyacsonkját.

Árnyékhamvakká porlanak az esti