Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Befelé öregek
Steel• 2017. március 26. 19:38
Tegnapjaink barlangrajzok,
ősérzelmeknek tűnő korszak
maradványai.
Az emlékek meg fakuló arcok,
odaadjuk a szépből a pornak...
Angyalszárnyai
csupán gyermekmosolyban vannak
az életnek. Mi, a felnövő
látás, tudat, repedései lettünk
ódon tükör-éveknek.
A mi áhítataink már halkak,
- így tart kordában az eljövő,
nevetést is szeppenőn csengünk,
már kineveltük magunkból a végtelent
is. Csillagok aranyága alatt
szíválmodásunk néha még
mezítábún szalad,
de a novemberes opálharmat
falevélereinkben mélyre ég,
s belül már ősz-csendesen
várjuk a fénymalasztú hajnalt.
Törölt tag2017. március 28. 09:42
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. március 27. 19:18
Törölt hozzászólás.
merleg662017. március 26. 20:05
Mi, a felnövő
látás, tudat, repedései lettünk
ódon tükör-éveknek.
Talán igen, talán nem! Azt hiszem igazán azok az öregek, akik befelé is megöregednek. Akik lemondanak a nagybetűs életről és csendben szemlélik az elmúlás közeledtét, ahelyett, hogy megélnék még a hátralévőt! Én ez utóbbit szeretném! Remek versed szívvel és szeretettel olvastam.