starlit blogja

Régebben sosem tulajdonítottam neki olyan nagy erőt,
ma már tudom, magamon: Nem érezhetek ennél jobban mérhetőt.
 
Szüleimmel több éven keresztül nyaraltam a Duna partján
naponta kiültem nézni a víz sodrását és ringatóztam annak karján.
 
Le sem tudom írni, meg sem tudom fejteni e pillanat varázsát.
De már éreztem akkor is, felejthetetlen káprázatos hatását.
 
A titkok, az álmok, a mesék, amelyekben úgy szerettem élni,
azokban sem találtam meg azt a varázst, amit ma el tudnék mesélni.
 
Hogy mi történt akkor a szívemben, a zsigereimben? Magam sem tudom.
De hogy az életem egyik legszebb pillanata volt, elárulom.
 
Egyedül ültem a part szélén és a víztükörrel szemeztem.
Olyan volt, mintha azt suttogta volna szemében csillogó könnyel: Gyere velem!
Elviszlek egy olyan helyre, ahol csak a nyugalom él veled,
megvédelek minden feszültségtől, csak nyújtsd felém a kezed!
 
Időtlen időt éltem akkor éppen én át, felhőtlen boldogság ült rám.
Teljes odaadással, nyugalommal figyeltem mindent magam körül, s lásd,
 
a mai napig emlegetem azt a pillanatot, melyet ott éltem át.

2012.május 21. 16:26

pillanat

Mellém szegődött már jó ideje egy kedves, jóravaló ember.
Életkedve erős, sokszor vidám, barátságosan beszélget velem.
 
Gondok vannak. Kinek ne lennének? De mégsem érezteti,
éli életét, pörgő mivoltát, szinte éget a közelsége, lelkem kényezteti.
 
Olyan, mintha lángra kapna, lobogna mindig fénye, hisz szenvedélyes az eszmecseréje.
Érzem mikor velem van, rám pattan tőle egy izzó parázs szekercéje.
 
Én csak nézem, gondolkodom, eloltsam-e vagy hagyjam,
nem csinálok semmit, a parázs életre kel és nem engedi, hogy megfagyjam.
 
Halad a karomra, nyakamra, vállamra, elkapja az arcom és égeti,
felizzik mindenem, szívemig hatol a hatalmas láng és meggyulladok.
 
Érzem a fényeket, az emberek mozdulatát és minden gondolatuk bennem ég,
fáj, de mégis jól esik, mert hatalmas távlatokat nyit még.
 
Nem akarok nyugalmat, állóvizet, hanem hogy találkozzak még több lánggal,
érintem az embereket és érzem sistereg bennük az éltető tűz parázzsal.
 
Szeretnek, majd hatalmas lánggal égnek, élek tovább bennük, bennem, mindenben....

2012. május 20. 20:54

Álmodj álmot álmodót!

"Csak az a kincs lehet tiéd, amit másoknak adsz."

Vonzás, bevonzás?

Megtanulod elengedni a dolgokat és a dolgok maguktól találnak rád.

 "Te magad vagy az az erő,

amely életre hívja a történéseket

– a jót, a rosszat egyaránt.

Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek:

helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg,

vagy gondolkodás nélkül cselekszel,

és bajokat zúdítasz az életedre.

Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat

vagy feketére fested magad körül a világot!"

Szeress és szeretni fognak,
szeress, a boldogság megfiatalít,
szeress, majd mindent szebbnek látsz!
 
Szeretni rizikós,
vagy viszont szeretnek,
vagy kihasználnak,
vagy csalódás ér.
 
Mégis!
 
Szeretni, szeretve lenni jó.
Tárd ki a szíved,
engedd be azokat, akik szeretnek.

2012. május 18. 21:03

Zséda: Szeress most...

Mesélj! Mióta nem láttalak,
mi történt veled néha nap?
 
Róttad az utad, dolgoztál,
és pihenni sosem tudtál?
 
Fáradtság volt a kenyered?
lehangoltság a kereseted?
 
Vagy izegtél és mozogtál,
egy pillanatra sem nyugodtál?
 
Mondd, kitártad e szívedet!?
mikor kopogtattak a hívek?
 
Befogadtad a szeretetet
vagy becsuktad a szemedet?
 
Ugye, ügyes voltál, vakmerő,
kezedben volt a varázserő.
 
2012. május 18. 14:16

Wonderful