stapi blogja

stapi•  2019. október 4. 08:30

Verselemzés

Verselemzés

 

Magdikának versét nézem.

Közben elemzését végzem.

Nagy munka ez, de megéri,

végén a szerző is érti!

---

Ez a vers itt meg van írva,

olvasom én, bizony sírva...

Ez a két sor most átölel,

szívemhez jött egész közel.

 

Emez itt csak háborog, ni,

kint kell neki ácsorogni.

Úgy látom, hogy mérges volt itt

a költő, hogy ilyesmit írt.

 

Emez itt meg arról szól, hogy

a szerelem hamar elfogy.

S hogy az erény csapnivaló,

jobban jár az örök csaló!

 

Ez a szakasz békülékeny.

Mindent leír csendben, szépen.

Aztán jön a felkiáltás:

Senki sincs e Földön hálás!...

---

Nem addig a! - szól Magdika!

Az elemzés rút praktika.

Csak a Nap, a Föld, és az Ég

barátsága, mi ebben ég.

 

2019. október. 4.

stapi•  2019. szeptember 11. 10:31

Ki a magyar?

Ki a magyar?

 

 

Már sokan írtak erről – és mindennek ellenkezőjéről is. Én másként közelítem meg a dolgokat.

 

              “Magyar az, aki magyarnak vallja magát” – szoktuk hallani, s írásban is nyomaira bukkanhatunk, tömegével. Én mást vallok.

 

              – Olvass az arcokban! – hallottam sok pszichológustól, pszichiátertől.

 

Olvasok az arcokban! A MAGYAR emberre jellemző a keménység, de a figyelem is. Jellemző, hogy egy jobb megoldás reményében fel tudja adni az álláspontját, és elfogadni a „mégoly tébolyult“ ellenfele álláspontját is, mert előre gondolkodik, és megtanulta, hogy az ellenfél/ellenség taktikájából milyen előnye származhat, illetve azzal hogyan javíthat a saját megszokott cselekedetein. S ha hibásnak bizonyul is, tudja, hogyan lehet javítani rajta.

 

Kedves olvasóm, ne hidd, hogy a valódi magyar történelem a témája ennek az írásnak. Azt meghagyom a történészeknek. Jómagam inkább az eszmei, sprirituálís történésekkel szeretnék foglalkozni rövid írásomban. Rövidsége folytán nem térhetek ki minden állomására, így az esetleg megválaszolatlan részletekért előre is elnézést kérek.

 

           Tapasztalatom szerint az ateisták is hisznek valamiben. Ha másban nem, hát az istennélküliségben, ami aztán előbb-utóbb átcsap „istentelenségbe“. És ezt szívesen gyakorolják is. Persze elsősorban másokon, azaz másokra vetítik ki istentelenségük eredményét: a bűnt. (Jól látjuk, hogy miként vádolják meg a regnáló kormányt azokkal a bűnökkel, amit évtizedekig ők maguk követtek el. De ez politika, ezt hagyjuk meg a politikai elemzőknek.) De azt még ők is elismerik – gyakran hivatkoznak is rá –, hogy „a fejben dől el minden!“ Azaz: ha hiszed, hogy sikerül valami, az sikerülni is fog. És bizony sokszor úgy tűnik, hogy ez igaz is, hiszen példák sora látszik bizonyítani. Én a magam részéről ezt cáfolom, és cáfolja az IGE is. Istent kihagyva a számításokból nem jöhet ki jó eredmény!

 

De ez az eszmefuttatás nem vezet el bennünket annak a felismerésre, hogy: KI A MAGYAR? Az eddigiek inkább csak alapot adnak a felismeréshez.

 

Lassan hét évtizedes tapasztalatom és a sok-sok megjelenő írás nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy csak a közvetlen kapcsolat, a közvetlen tapasztalat adja meg a választ.

 

Ebből következően úgy gondolom, hogy csak az lehet MAGYAR, aki képes akár évezredekkel előre gondolkodni a saját megmaradása érdekében. De ehhez az is szükséges, hogy a sok évezredes múlt történelmét pontosan ismerje, annak minden következményével, mondanivalójával együtt. Szükséges még hozzá az is, – és ezen most sokan felháborodnak, de valamikor majd maguk is megtapasztalják, csak sajnos akkor már késő lesz –, hogy ISTENT, a Teremtőt ismerje el MINDENEK UÁNAK, – így a történelem Urának is.

 

A mai viszonyok biztos támpontot adnak arra vonatkozóan, hogy hová visz, ha ezt sutba dobja az emberiség. (Nyugat-Európának vége! Most még rúgkapál, de – a megoldást az istentelenségben keresve – sorsa meg van pecsételve!) Magyarországon még pislog a mécses. Ó, csak ki ne aludna! Sajnos még az Isten-hívők között is vannak, akik a jelen állapotot pusztán az Ördög által provokált jelenségnek fogják fel, és elfelejtik, hogy a történelem Ura maga Jézus Krisztus! Kritizálnak – miközben a maguk útját járják. Kritizálnak – miközben nem adnak követendő példát. Kritizálnak – miközben az ellenfél/ellenség ármánykodását a magyarság felemelkedésének zálogaként ismerik el! Csak tudnám, mire volt jó az elmúlt 65-70 év???!!! Ha abból nem tanultak, akkor édeskevés a remény, hogy a jelen történései megváltoztatják nézeteiket. (Persze ha akkor „jól helyezkedtek“, akkor most nehéz megtalálni a helyes utat a politika dzsungelében.)

 

           Mivel rövidnek ígértem eszmefuttatásomat, lassan be kell zárnom. Úgy látom, hogy a MAGYARSÁG felemelkedését egyedül Jézus Krisztus oldhatja meg, ezért tanácsolom a kedves olvasónak, hogy tájékozódjon felőle. Immár több-ezer éve rendelkezésre állnak az iratok, amiből ismeretet és HIT-et lehet meríteni. Az így megnyert HIT viszont felemelkedéshez – de elsősorban az ÖRÖK ÉLETHEZ – nyújt alapot! Aki erre támaszkodik, erre építi fel az életét, az nem csak MAGYAR, de az eljövendő Újkor állampolgára is! Az ilyen ember ezután már nem önmagát, hanem embertársait szereti – és ez régen jellemezte is a valódi magyarokat.

 

Hogy itt, a földi életben ki a magyar? Aki ISTENT féli, és a többi magyarnak támogatást nyújt, és az ezzel ellenkező véleményt semmisnek tekinti. Keményen, de szeretetteljes szívvel viszonyul embertársaihoz, és a történésekben keresi az egyedüli megoldást adható ISTEN személyét, aki képessé teszi az embert a helyes úton járni! Az Ő törvényét betartja, és megveti a jelen kor ármánykodó, mindent elfogadó, bűnös életmódját! Az ilyen embert Isten is elismeri, megsegíti és felemeli! Az ilyen személy: MAGYAR! És itt most semmit sem jelent az, hogy ezt más nemzetek is elmondhatják magukról, a maguk elnevezésével kapcsolatban. Jelen írás kizárólag a magyarságot érinti – mivel viták vannak felőle, – és semmiféleképpen nem akarja a magyar népet más nemzetek fölé emelni. Ez egy helyi vita általam képviselt álláspontja az általános vélekedéssel szemben. Nem általános tehát, a felelősség csak engem terhel. Egyszerűen leírtam, hogy én hogyan gondolom. Ha valaki bolondnak tekint miatta, vállalom, és kitartok nézetem mellett.

 

Végső tanulságként tehát:

 

           Magyar az: akit Isten MAGYAR-nak tekint!

 

(MAGYAR – tájékozódj alaposan, hogy mit is jelent!!!)

 

 

2019. szeptember 11.

stapi•  2019. augusztus 28. 16:25

Az írás hatalma

Az írás hatalma

 

 

              A minap segíteni voltam egy kedves rokonnál. Többen voltunk, jól éreztük magunkat, a munka is haladt.

 

Szó szót követett, és valahogy elkottyintottam magam az egyik ember előtt, hogy néhanapján írok. Mivel kíváncsinak bizonyult, és a telefonján volt Internet-kapcsolat, megmutattam neki két-három írásomat, melyből az egyik négy és fél A4-es oldalnak felel meg. A rövidebbet, meg egyik versemet elolvasta, és tetszett neki – vagy legalábbis úgy tűnt. A hosszúba is belekezdett, s nagy érdeklődés közepette megszólalt: „..nagyon gazdag szókincsed van...“ Talán tovább olvasta volna, ha nem jön közbe valami dolog, amit el kellett intéznie, de annak végeztével már nem tért vissza hozzá, a feledés homályába veszett a „gazdag szókinccsel“ megírt iromány.

 

              Nos, hát ekkora hatalma van az írásaimnak. Mindössze abban bízom, hogy talán más tollakból származó műremekek esetleg érdeklik a nagyérdeműt. Mert akárhogy is nézzük, az írás MÁGIA. Kire így hat, kire pedig úgy... Némelyekre sehogy. :) Azt hiszem, ehhez is hit kell.

 

 

2019. augusztus 28.

stapi•  2019. augusztus 22. 08:48

Válságban a kenyérsütés

Válságban a kenyérsütés

 

Válságban a kenyérsütés,

válságban a kovász.

Egy ideje nehéz szülés,

s nem segít a fohász.

 

Ami jó volt egy-két hete,

kiszenvedett mára,

hiába a könny permete,

nagy a cipó ára.

 

Az előző csomag lisztből

kenyerem sült szépen,

s amit vettem újra, hitből,

részesít a vészben.

 

Mindent, mindent úgy csinálok,

ahogy eddig, s mégsem

kel a kenyér, csak az árok

néz felém a résen.

 

A kovász is folyton éhes,

nem szalad fel tőle...

Ez a liszt már olyan vészes,

nem kell több belőle!

 

Vajon mi az oka ennek,

mi lehet a nyűgje?

A malomban mit kevernek

hozzá, mi a trükkje?

 

Vagy kiveszi a sikért a

fukarkodó molnár?

Nem tudom én, de megírta

nézetét egy polgár:

 

"Úgy vagyon ez, kérem szépen,

hogy a búza már ma

többet terem a vidéken,

mint az ember várna!

 

De a sok kis mag belülről

nem tartalmaz "áldást",

a sikér is, ilyen ügyből,

máshol kapott szállást."

 

Mit tegyek hát? Mondjátok meg!

Mihez kezdjek most már?

Szívemen a keserű heg,

a gyomrom meg nas't vár...

 

2019. augusztus 22.

stapi•  2019. augusztus 19. 14:14

Kemencés Tanya

Kemencés Tanya

 

 

              Gyermekkorom a tanyán úgy él bennem, mint egy állandóan égő, hangulatos, vibráló mécses fénye. Utat mutat. Emlékeztet még régebbi, vagy az utána történt – de mindenképpen ezzel összefüggő – történésekre. Ha bevillan egy-egy kép, párhuzamot vonok vagy éppen ellentéteket keresek. Így van ez akkor is, amikor a – közelinek nem mondható, de nem is olyan nagyon távoli – Kemencés Tanyára gondolok, mely a 44-es főút mellett, a „Kamuti“ – vagy éppen „Kistölgyfa“ – csárdaként ismert, igen régi épület közelében van.

 

              Kemencés Tanya. Így, nagy kezdőbetűkkel, ahogy illik. Illik ez az ősök szelleméhez való tisztelgés miatt is, de illik a jelen kor olyan agilis, önfeláldozó emberei miatt is, akik elhatározásából és nagy-nagy kitartása jóvoltából egy olyan közösség épült és tart ki elképzelése mellett, amely tiszteli a múltat, és szeretné megmenteni az értékeit.

 

Néhányszor jómagam is tiszteletemet tettem e helyen, próbálva segítséget nyújtani az őszi elfoglaltság, a nevezetes szilvalekvár főzés közben, – remélve, hogy nem hátrafelé tolom a szekeret. Tanfolyam keretei között is megjelentem néhányszor, s ha egészségem és hiányos bátorságom engedné, talán más alkalmakra is elmennék.

 

Míg ezen elmélkedtem, többször is eszembe jutott – a tanya nevéből következően –, hogy vajon a kenyeret hogyan sütik? Élesztővel vagy – ha már múltat idéz e hely – lehetséges, hogy anélkül, csupán kovász felhasználásával?

 

Kissé öncélú, és talán magamutogató hatást kiváltó ez az érdeklődésem, mert magam is sütöm a kenyeret, és bizony egy ideje már csak kovászt használok. Ettől csak akkor térek el, ha nagyon sürgősen kell a friss kenyér. A kovászos kenyér egészségügyi hatásai kedvezőek az emberre, elsősorban az emésztőrendszerre. De erről okosabb emberek írtak már szakkönyvekben és az Interneten egyaránt, így én csak annyit írnék, hogy szívesen megnéznék egy ilyen sütést elejétől a végéig. Merthogy a jó pap is holtig tanul. (Mégis bután hal meg – mondta a fülem hallatára egy lelkész még fiatal koromban, amin aztán nagyot derültünk.)

 

              Kemencés Tanya... Újfent eszembe jut kedves ki tanyánk, ahol életem első kilenc évét tölthettem – nehezen, de mégis könnyen, hiszen a valódi nehézségek a szüleim vállán csapódtak le...

 

Volt kemencénk nekünk is. Láttam apámat fűteni, anyámat kenyeret dagasztani... Ő már nem csak kovászt használt, hanem élesztővel együtt kovászolt. A kovász mellé „párt“ használt, mely tulajdonképpen maga is kovász, csak liszttel, korpával – meg ki tudja, még mivel – felitatták, és napon megszárították. Hej, mennyivel más az illata, íze és az állaga azoknak a 4-5 kg-os kenyereknek, melyek egy hétig is ehetők voltak! (Bár a magam sütötte kenyeremet én is eszegetem 4 napig is, ha előbb el nem fogy... A bolti 2 naposan is nehezen fogyasztható. Vagy csak én vagyok finnyás? :)))

 

              Kemencés Tanya. Előtte a védetté nyilvánított, az épület tetejébe már belenőtt eperfa, mely azt hiszem, elhagyta a 200 éves kort, hiszen a tanya maga is 200 éves elmúlt. Vannak értékek hazánkban, így ez is egy olyan érték, ami megőrzésre méltó – a régi szokásokkal együtt. S ez az összetartó kis csapat mindent meg is tesz ennek érdekében.

 

              Isten segítse őket!

 

 

2019. augusztus 19.

 


https://kemencestanya.hu/