stapi blogja

Szerelem
stapi•  2020. november 5. 13:46

Az én uram pállott majom…

Az én uram pállott majom…

(Petőfi Sándor: Az én torkom álló malom)

(Stílusgyakorlat)

 

Az én uram pállott majom;

Nem látja meg üres bajom.

Árva szívem éhét veri…

Ő csak a borát vedeli.

 

Nincsen nékem másik uram,

Jól kiszikkadt már a kutam;

Jő a szomszéd, hozza vedrét,

Tele tölti üres medrét.

 

Míg az uram hörpölget csak,

Ez portáján jó rendet rak.

Tíz percet fog csak az egész,

Miközben az bögrébe néz.

 

2014. április 14.

 

Elgondolkodtató, hogy némely dolog talán sosem történne meg, ha jobban figyelnénk egymás igényeire.

stapi•  2019. január 21. 16:49

Veremben

Veremben


Ifjú, - ki vérét hullatva

győztes csatát vív,

majd hazatérvén, hányódva

hasad meg a szív

megfáradt keblében...

 

Mit gondol vajon, s mi végre,

ha forró csókot remélve,

tüzes szerelmével

esik be az ajtón,

s terül el óhajtón...

 

s más él a szent mézzel?

 

2019. január. 21.

 

stapi•  2018. október 2. 10:33

Szerelem

Szerelem

"A szerelem sötét verem..."
Másként hull a szó, ha terem!
Kéreg alá vésett álom -
Mindig él, ha meg nem bánom.

Meg nem bánom könnyeimet,
amíg enyém, addig tied.
Ámor nyila ha eltrafál,
ez az érzés is megtalál.

Ha megtalál, éltet éltet,
eltörli a múltat, véltet.
Egyesíti szíveinket,
verset firkant, rímre rímet.

Rímre rímet, sorra újat,
a fülünkbe gyógyírt bújtat.
Szerelem, ó, nem hagy cserben!
Hű öledben élet serken.

2018. október 1.

stapi•  2010. április 24. 00:09

Édes álom

Édes álom

 

Két csillagod engem megigézett!

Ifju lelkem villám járta át!

Érintése telt ajkadnak végzet,

óhajtom az édes italát!

 

Mámorító tested közelsége!

Fölém hajolsz, és hozzám simulsz.

Szerelmünknek égi teljessége,

hogy ha végre néha elcsábulsz.

 

Rózsaillat kúszik kisszobádban,

és te vagy a fény, amely ragyog,

fogva tartasz arany kalitkában;

fogságomban oly boldog vagyok!

 

Remeg kezem, itt vagyok tevéled,

téged vágyik epedő szivem!

Arcod kedves mosolyával élek,

édes álom szívemen pihen!

 

Csábos szemed keskeny résén nézel,

pillantásod tüzén éledek;

elvarázsol a tündöklésével...

Ám de félek, hogy felébredek!

 

 

Kis István Mihály

2010 04 23

stapi•  2010. április 20. 16:08

Délibáb

Délibáb

2. változat

 

Fel-felrémlik életem ködéből

régi emlék, tarka délibáb,

előtűnik az éji sötétből

régi arc, mely vágyakozva vár.

 

Háza előtt, gömbakácok árnyán

homlokára esti fény borúl,

meggyes ajka bűvkörének láttán

alvó szívem szerelemre gyúl.

 

Otthonába térve, kisszobában,

szép szemébe nézve révedek;

albumába’ látom kiskorában,

mellé ülve egyre éledek.

 

Míg e képpel álmodozva mélán

bús magányba űz a régi vád,

lassan eszmél kába agyam némán:

nem való e tarka délibáb.

 

Kis István Mihály

2010. április 10