stapi blogja

Macska – Egér harc
téesztag módra

 

 

              Miután már nem élnek, mindegy, milyen nevet adok nekik, hát úgy döntöttem, hogy nem az akkori becenevükön nevezem történetem hőseit. Sőt, két történetet kovácsolok egybe, hiszen egyenként túl rövid lenne mindkettő. A történetben szereplő két úr – akárcsak Tom és Jerry – sok hasonló történet hőseinek összesítése is lehetne. Hogy tanulsága van-e, majd az utókor eldönti.

 

Az 1970-es években járunk. Macska barátunk nagyon értett a kerékpárokhoz. Minden biciklije jól futott, könnyű volt hajtani, és ő erre különösen büszke volt. Egér úr viszont arról volt híres, hogy ezt meg tudta akadályozni. Kitalálta, és „más, arra kapható“ emberekkel karöltve, a gumikat félig feltöltötték vízzel, és így pumpáltak hozzá levegőt. Aztán visszatették a tárolóba, így mire a „hagyó“ elérkezett, már szárazon, mit sem sejtetve magáról, pihent a helyén.

 

Macska felpattant rá és elkarikázott. De valami nem tetszett neki, mert néhány 10 méter után leszállt és vizsgálgatta. És ez így ment hazáig. Sőt, napokig. Újra és újra szétszedte, de bizony semmi hibát nem talált, mégis alig bírta felgyorsítani büszkeségét. Végül a gumik lecserélése mellett döntött, hátha... Ezen fáradozva észrevette a bennük felhalmozott vizet, és minden világossá vált.

 

              Most aztán rajta volt a sor. A bosszú nagyon édes, pláne, ha az eredmény olyan átható, mint ahogy az később bebizonyosodott. Őkelme ugyanis odarondított az Egér úr traktorának az ülésére, és a vékonyka üléspárnát óvatosan ráhelyezte, amire emez amúgy kedélyesen ráhuppant, és indított. Nos, ekkor meg ő volt kénytelen megállni az éktelen szag és a furcsa érzés miatt az ülepénél...

 

Azonnal tudta, „honnan fú a szél“, hát cselekedett. Apró darabokra szedte Macska járgányát, és a vázon meg a kerekeken szépen átgázolt a traktorral vagy hatszor, hadd vasalódjanak szép simára, majd egy vékony kötél segítségével felhúzta egy kb. 20 méteres jegenye közepéig. (Hogy ezt hogy csinálta, nem tudni, hiszen a levételéhez összejött a fél téesz...) Az apróbb alkatrészeket pedig szétszórta az éppen megmunkálásra váró földön, és – beszántotta!

 

              Így teljesedett be a büszkeségre okot adó, könnyű hajtású kerékpár sorsa, és így adott példát e meseszerű történet arról, hogy a harcnak soha nincs vége – amíg nincs vége!

 

 

2020. március 15. (04:00)

CSOK

 

Úgy döntöttem, nem maradok egyedül.

Lagzit ülök, és a cigány hegedül.

Most üres a szívem meg a pénztárcám,

lagzi után vagyon is jön réztálcán!

---

Elveszem a Pannit, vagy a nénjét,

Nem nézem én a sok ikszük tényét.

Hazaviszem egyiküket biztos,

így a ruhám se lesz ilyen piszkos.

 

Vállalunk majd gyereket is, négyet,

lelejmoljuk az állami céget.

Megmutatjuk: ismerjük a csókot!

Igényeljük tőlük a nagy CSOK-ot.

 

Azért négyet, nem kettőt vagy hármat,

hogy az adó se vigye a házat.

Jövedelmünk úgysem lesz, hisz: minek?

A sok gyerek mind mifelénk tipeg.

 

Megélünk majd a szerelem hátán,

nevetünk mi a szegények láttán!

Követendő példa lesz a mienk,

ha a család boldogsága kicseng...

---

CSOK-oládénk ezzel meg is oldódna,

s az országunk zsúfoltságba sodródna!

Megszűnne a nyugdíjalap hiánya...

Ez lenne a jövő újabb iránya!

 

2019. október 5.

 

(Bár ez a vers talán kicsit vicces,
mondandója nem is olyan giccses.
Egyetértek, jól kezeli Orbán,
még ha sok kés feszül is a torkán!)

 

Válságban a kenyérsütés

 

Válságban a kenyérsütés,

válságban a kovász.

Egy ideje nehéz szülés,

s nem segít a fohász.

 

Ami jó volt egy-két hete,

kiszenvedett mára,

hiába a könny permete,

nagy a cipó ára.

 

Az előző csomag lisztből

kenyerem sült szépen,

s amit vettem újra, hitből,

részesít a vészben.

 

Mindent, mindent úgy csinálok,

ahogy eddig, s mégsem

kel a kenyér, csak az árok

néz felém a résen.

 

A kovász is folyton éhes,

nem szalad fel tőle...

Ez a liszt már olyan vészes,

nem kell több belőle!

 

Vajon mi az oka ennek,

mi lehet a nyűgje?

A malomban mit kevernek

hozzá, mi a trükkje?

 

Vagy kiveszi a sikért a

fukarkodó molnár?

Nem tudom én, de megírta

nézetét egy polgár:

 

"Úgy vagyon ez, kérem szépen,

hogy a búza már ma

többet terem a vidéken,

mint az ember várna!

 

De a sok kis mag belülről

nem tartalmaz "áldást",

a sikér is, ilyen ügyből,

máshol kapott szállást."

 

Mit tegyek hát? Mondjátok meg!

Mihez kezdjek most már?

Szívemen a keserű heg,

a gyomrom meg nas't vár...

 

2019. augusztus 22.

Lopásmentes politika

Lopásmentes politika úgy lehet
a két szemed becsukod és úgy teszed
napi dolgod a nyakadba felveszed
a szemedre szemellenző kell neked!

2019. április 7.

TiszTelem

 

A havat remegve tisztelem,

nem untat hűvöse, hisz telem

ad árnyat a nyári hő után,

s kigyógyul talán a hőgutám.

 

E hitben élem az életem,

nem váltom újabbra nézetem.

A havat remegve tisztelem,

jövőre frissülök tisztemen.

 

2018. május 17.