stapi blogja
MINDEN!
MINDEN!
Várnai Zseni: Csodák csodája
c. verséhez kapcsolódva
Jó ez, igaz is talán,
de mit szól hozzá az egyed, a madár,
jószág, ember, állat,
ha nem örök benne e szép tárlat,
hanem: – ha becsukja szemét,
nem látja, nem hallja többé
a természet lágy neszét?
Nem veszti tőle az eszét?
Csoda a természet, csoda az ember,
a zöld lombú fák, a kéklő tenger,
minden, mit láthatunk, hallhatunk,
melyben mégsem maradhatunk...
Csoda, mert csoda az Isten,
'Ki által előállt minden!
S én – mindezek tört része,
melyet tárol és megóv
e határtalan csésze, –
lehetnék benne a sróf...
Ha
éledne bennem az Isten,
s éltemből és éltemben
Övé lenne –
MINDEN!
2021. március 20.
Koronás szilveszter
Koronás szilveszter
Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva egy kőre,
hol olvasom, hol meg iszom nyakra-főre...
Koronával küzdünk, koronás az évünk.
Olykor keseredünk, máskor izzik vérünk!
A világnak vége? Vagy csak fordul egyet?
Van, ki így gondolja, s van, ki mászik hegyet...
Így jöhet a vége - mint ennek az évnek -
szilveszteri álmok ragyogó ölének!
Többet vártunk volna, többet szeretetből,
valóságos támaszt tiszta becsületből!
S mi jutott minékünk? A folyondár átfon...
Maga alá gyűr az álomtalan álom!
A fél ország húzza szekerét a sárból,
míg a másik fele - űzve mohó vágytól -
visszataszigálná, szakadékba lökné,
ülne föl a bakra, válna már elnökké!
Utcákat cifrázna testeket aggatva,
hogy az éjszakáján nyugton elalhatna...
Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva e kőre,
hogy aki olvassa, igyon nyakra-főre!...
Vagy - ha dolgát tudja - a fokosát fogja,
s legyen ez országnak teremtője, drogja!
Tolja a szekeret fel a dombtetőre,
s emelje a TÖRVÉNYT végre jogerőre!
2020. december 28.
A "drogja" itt nem kábítószert, hanem lelkesítőt jelent.
Szerénytelenül...
Szerénytelenül...
Leszek olyan szerénytelen, hogy felteszem a linkjét annak a cikknek, melyet velem készített a Szarvasi Newjság újságírója, fotoriportere. Hogy miért? Mert eddigi életem során ilyen még nem fordult elő velem.
Íme a cím, ahol megtekinthető:
https://www.newjsag.hu/
A bal felső sarokban a nagy képre kattintva juthattok el a cikkhez. Kb. két napig lesz főoldalon, utána csúszik lefelé.
Közvetlen elérés: https://www.newjsag.hu/2020/11/08/egy-zenesz-ars-poeticaja-versben/Mivel itt nem kattintható, ki kell másolni, és úgy bevinni a kereső címsorába. De alul hozzászólásként is megadom, ott kattintható lesz.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa!
Szeretettel: István
Régi újbor
Régi újbor
(Jósa Miklós: szavak versedénye mit forral? c. versére reagálva.)
Nem vagyon igazad,
visszafelé jőnek!
Ki ment, még előtte,
mert hogy itt meg lőnek.
De mindegy, látom már,
a reményem hamar
befordul a sárba,
újat egy se akar.
Kell inkább a régi,
hisz már ki van forrva...
Vissza is jön, ne félj,
s akad majd torokra!
Én - ha még tehetném -
most kelnék az útra,
vissza sosem néznék,
nem gondolnék múltra!
Mert félem a régit,
hogy majd újraindul...
Új és régi elvtárs
lámpavasra izgul!
De hát hogy mehetnék?
Ideköt már minden!
Semmi sincsen veszve,
több van itt, mint hittem.
Itt van a szeretet,
a bensőmben béke...
Itt temessenek el,
itt legyen a vége!
2020. november 1.
Egyre inkább úgy látom, beteljesedik a Nyirkai jóslat, s igaza lesz az én „mesémnek“:
Jövőbe múlt Újkor.
Vászon
Vászon
Ki a vásznát maga festi,
s nem csábítja el a resti,
túl mutat az a "nagy" észen,
s nem sikkad el interfészen.
A vászon így lehet örök! -
s bár jönnek a felső körök,
szív és lélek befogadja,
a lángokat eloszlatja!
2020. október 24.