stapi blogja

stapi•  2021. március 23. 16:37

MINDEN!

 

MINDEN!

 

Várnai Zseni: Csodák csodája

c. verséhez kapcsolódva

 

Jó ez, igaz is talán,

de mit szól hozzá az egyed, a madár,

jószág, ember, állat,

ha nem örök benne e szép tárlat,

hanem: – ha becsukja szemét,

nem látja, nem hallja többé

a természet lágy neszét?

Nem veszti tőle az eszét?

 

Csoda a természet, csoda az ember,

a zöld lombú fák, a kéklő tenger,

minden, mit láthatunk, hallhatunk,

melyben mégsem maradhatunk...

Csoda, mert csoda az Isten,

'Ki által előállt minden!

 

S én – mindezek tört része,

melyet tárol és megóv

e határtalan csésze, –

lehetnék benne a sróf...

Ha

éledne bennem az Isten,

s éltemből és éltemben

Övé lenne –

 

MINDEN!

 

2021. március 20.


stapi•  2020. december 29. 16:40

Koronás szilveszter

Koronás szilveszter


Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva egy kőre,
hol olvasom, hol meg iszom nyakra-főre...

Koronával küzdünk, koronás az évünk.
Olykor keseredünk, máskor izzik vérünk!
A világnak vége? Vagy csak fordul egyet?
Van, ki így gondolja, s van, ki mászik hegyet...

Így jöhet a vége - mint ennek az évnek -
szilveszteri álmok ragyogó ölének!
Többet vártunk volna, többet szeretetből,
valóságos támaszt tiszta becsületből!

S mi jutott minékünk? A folyondár átfon...
Maga alá gyűr az álomtalan álom!
A fél ország húzza szekerét a sárból,
míg a másik fele - űzve mohó vágytól -

visszataszigálná, szakadékba lökné,
ülne föl a bakra, válna már elnökké!
Utcákat cifrázna testeket aggatva,
hogy az éjszakáján nyugton elalhatna...

Koronával küzdünk, ezt mindenki tudja.
Kinek vad mesékre, kinek dalra futja.
Az én dalom immár felróva e kőre,
hogy aki olvassa, igyon nyakra-főre!...

Vagy - ha dolgát tudja - a fokosát fogja,
s legyen ez országnak teremtője, drogja!
Tolja a szekeret fel a dombtetőre,
s emelje a TÖRVÉNYT végre jogerőre!

2020. december 28.


A "drogja" itt nem kábítószert, hanem lelkesítőt jelent.

stapi•  2020. november 8. 18:39

Szerénytelenül...

Szerénytelenül...

Leszek olyan szerénytelen, hogy felteszem a linkjét annak a cikknek, melyet velem készített a Szarvasi Newjság újságírója, fotoriportere. Hogy miért? Mert eddigi életem során ilyen még nem fordult elő velem.


Íme a cím, ahol megtekinthető:


https://www.newjsag.hu/


A bal felső sarokban a nagy képre kattintva juthattok el a cikkhez. Kb. két napig lesz főoldalon, utána csúszik lefelé.

Közvetlen elérés: https://www.newjsag.hu/2020/11/08/egy-zenesz-ars-poeticaja-versben/

Mivel itt nem kattintható, ki kell másolni, és úgy bevinni a kereső címsorába. De alul hozzászólásként is megadom, ott kattintható lesz.


Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa!


Szeretettel: István

stapi•  2020. november 6. 08:36

Régi újbor

Régi újbor

(Jósa Miklós: szavak versedénye mit forral? c. versére reagálva.)

 

Nem vagyon igazad,

visszafelé jőnek!

Ki ment, még előtte,

mert hogy itt meg lőnek.

 

De mindegy, látom már,

a reményem hamar

befordul a sárba,

újat egy se akar.

 

Kell inkább a régi,

hisz már ki van forrva...

Vissza is jön, ne félj,

s akad majd torokra!

 

Én - ha még tehetném -

most kelnék az útra,

vissza sosem néznék,

nem gondolnék múltra!

 

Mert félem a régit,

hogy majd újraindul...

Új és régi elvtárs

lámpavasra izgul!

 

De hát hogy mehetnék?

Ideköt már minden!

Semmi sincsen veszve,

több van itt, mint hittem.

 

Itt van a szeretet,

a bensőmben béke...

Itt temessenek el,

itt legyen a vége!

 

2020. november 1.


Egyre inkább úgy látom, beteljesedik a Nyirkai jóslat, s igaza lesz az én „mesémnek“:

Jövőbe múlt Újkor.

stapi•  2020. november 6. 04:07

Vászon

Vászon

 

Ki a vásznát maga festi,

s nem csábítja el a resti,

túl mutat az a "nagy" észen,

s nem sikkad el interfészen.

 

A vászon így lehet örök! -

s bár jönnek a felső körök,

szív és lélek befogadja,

a lángokat eloszlatja!

 

2020. október 24.