solvir blogja

azután nem történik semmi. Versem nem jelenk meg. De valakinek még elküldtem, s ő szépetmondott róla.

És majd elemzést ígért.

Nem írom ide a szöveget, jelenjék meg! 

Egy verset félbehagtam. Négy sor van meg, még két négysoros szakasz hiányzik. Ritkán esik meg velem, az ami most: a körülmények akadályoztak, valami mélyen zavart. A renes percekben, órákban tőlem ágyuzhatnak is, renghet a föld, lehet bármi - kivéve a büdösséget -, én tudok írni. Most meg nem.

Elővenni sincs kedvem a töredéket, elfelejtettem a kulcsmondatot. A papír ott van a táskámban.  Ha még ki nem dobtam.

Rengeteg mindent kidobtam már. Van, amit butaságból; van, amit a rettegés miatt. 

Mostanában megint regény mászkál az agyamban. 

Mi lesz? 

Miért írok vewrset?

nem írok verset, mindössze néha előkerül belőlem egy-egy szöveg, ami valami okból versnek nevezhető.

Azaz az.

A vers viszont ír engem. Az olvasott meg az írott. Nincs mindíg kedvem verset olvasni, soha sincsen írni. 

Egyszer, nemrég, olvastam itt egy verset, s az utolsó szava után leírtam egy másikat.

Beküldetem a szerkesztőségbe s most ott vár.

Rám?

Olvasójára?

Folytatójára?