András blogja

Alva járok, ébren szállok

Nevem feledtem, némán állok...

Gondolataim messze szállnak,

Időt nem ismerve, Rád vigyáznak. *

Azt Te is tudod, hogy gyenge vagyok,

Lassan felőrölnek az évek, kimúlok;

Kérlek, ne sírj! Szeretlek!

Az életemnél sokkal jobban. Csak Te kellesz...

Soha nem éreztem még ilyet;

Zavaromban hangom lehet ijedt.

Engedem, hogy elmenj... de belehalok!

Rohanok utánad, rohanok

Elvégre nagyon szeretlek! Őszinte vagyok...

Te vagy az egyetlen Nekem e világon!

Lehajtom fejem, nem akarom, hogy lásd mikor sírok.

Engednélek, de nem tudlak, soha!

Kérlek, ne hagyj itt! Ne hagyj magamra!