siskaeniko blogja

Bajcsy Zsilinszky utca ... első emelet (albérlet)
 
In memoriam...
 
Szakad a kötél, s vele az ég
sorsom a felvállalt útra lép
dohszag árad az ódon házból,
Ó Istenem! Itt lakom mától.
 
Könnyemtől ázik az utcakő
koppan a járdán, a súlya nő
 ütközik és így gurul tovább
megtört rajta a ragaszkodás.
 
Most...
 
Ránőttem a százados házra
szagommá vált a lehelete
szép emlékként gondolok rája 
indaként fonja a lelkemet.
 
Szakad a kötél s vele az ég
úgy, mint aznap, nem is olyan rég
szürke felleg, keserű könnyek
Ó Istenem! El kell hogy menjek.

Néhány méter a határ
s ott az időkorlát,
rajta csüng tizednyi év
kiszolgáltatottság.
 
A tehetetlenségbe
belelehelt sóhaj,
s ráncosodó akarat
támaszkodik bottal.
 
Magány fonja ősz haját
betegség a testét
gondolatban panaszol,
ám edzi az elmét.
 
Kedvesség és szeretet
szíve áldott kincse
örömében szétszórja
rám és mindenkire.

(88 éves)

Kicsi volt, de nem törékeny
páncélja megvédte
óvott szeretettel, közben
a másikat gyűlölte.
 
Ó mily gyarló az ember,
és számos év eltelt
mire felnőtt a gondolat
s levette az álarcokat.
 
Porba hullt az élet
messzire sodorta a szél
szenny tapadt rá, eső mosta
csiszolta a hideg tél.
 
Már nem gyűlöl, megbékélt
szétoszlott a ködfátyol
tisztán látja, mit tennie kell
s mit álmában látott.
 
A megbocsájtást kéri
hisz eddig csak bántott
azt hitte, hogy neki
s másnak is Ő ártott.

Aranysárga hajnal hasadt
beszűrődött a kinti élet
Napunk is a madaraknak
pezsgő dallamára ébredt.
 
Idebenn is szólt a zene
szívünkből zengett az ének
ragyogott mindkettőnk szeme
 átjárta a szeretet fénye.

Nézlek gyertyafény táncánál
s bennem boldogság ragyog
most egy szoba a mennyország
s én az angyalod vagyok
 
Őrizem az álmaidat
a jövőt és a jelent
szívből fakadó virágot
szerelmet, szeretetet.
 
A ránctalan nyugalom jő
rádsimítja takaróját
csendben odabújok melléd
aludj kedves, jó éjszakát.

(kedvesemnek: Robinak)