siskaeniko blogja

Te sem bírtad a meleget

pedig köntösöd elegáns
de hőségben nem védett meg
és így járt minden rokonod
olvadoznak kicsik, nagyok

ó milyen édesek vagytok
drága mogyoró, mazsola,
te finom tejbevonat, most
a hűtőben fagyasztalak.

Gyermekkoromban 

Vasárnap reggelén, anyám szavát nem fogadva,

 barátnőmhöz indultam épp egy pár szóra.

 Mivel nem várták érkezésem,

házuknak ajtaja csukva lészen.

Kiabáltam, hátha felfigyel valaki,

de hangomat nem hallotta senki..

Házigazda jöttét, balgaként nem várva,

ajtóstól rontottam be a portára.

Ám a jó házőrző,- Fickó volt a neve,

fickósan rám nézett, gondolta- minek jött ez ide?

Hátráltam én, de mindhiába,

foga közt volt a húsom egy cafatja.

Volt dulakodás, morgás és csámcsogás.

 a lábamon tátongott két nagy harapás.

Visítottam, ahogy torkomon kifért,

Amikor megláttam a sok vért.

Házigazda e nagy hangra egyből kiszaladt,

- Megállj! Parancsolta s intette a vadat.

Majd bevitt a házba, sebeim ellátta,

Aztán meg hazavitt édesanyámnak.

Volt nagy rémület, szidás

- Megmondtam ne menj el!- kiabált rám anyám.

Inkább hallgattam volna intő szavára,

Tetanust nem kaptam volna a faromba.

Vasárnap reggelén, így történt eme eset,

Fickó, egy kicsit többet evett.

Én voltam a hibás, Ő csak őrködte a házat,

Emlékét nem felejtem, nyomait örökre őrzi lábam.