siskaeniko blogja

Életmód
2011. április 29. 10:55

Szülőfalumból - A tejcsarnok

Gyerekkoromban szinte minden háznál tartottak tehenet, nem is egyet. Hiszen akkor ez jelentett bevételi forrást. Nekünk is volt, bika is, de a szüleim mindketten dolgoztak, idős nagyszüleim pedig már nem tudták ellátni a nagy jószágokat. Így maradt az aprólék (csirke, kacsa). A szomszédban viszont nagyon sokáig tartották. Szintén a szomszédban volt a tejcsarnok. Visszagondolva még ma is érdekesnek találom, akkor viszont rejtelmesnek és izgalmasnak.

Egy nagy kocka alakú, mély tartályba öntötték a tejet, amit egy keverőlapát folyamatosan kavart. Ám először a kupából a mércébe, majd utána került a nagy "medencébe". (Mert szívesen megmártóztam volna benne.)

Reggel kihajtotta a csordás a teheneket a legelőre és este öt óra tájt haza. De nem is kellett annyira hajtani őket, csak inkább, hogy egyben maradjanak az úton, mert ami számomra érthetetlen volt, hogy mindegyik tudta, hova kell hazamenni. Nyitva álltak a kapuk, hogy be tudjanak menni a friss fűtől megtelet tőgyű tehenek. Azt figyeltük, hogy melyikben lehet több.

Volt egy kiskönyv, amiben az átvett mennyiséget beírták, és minden hónapban egyszer kifizették az utána járó pénzt.

Már alig vártam, hogy a szomszéd fiú édesanyja megfejjen, és ajánlkoztam, hogy majd én eliszem "leadni". Alig bírtam a kupát, de az öröm feledtette a nehézséget. Valamikor nagy sor állt, talán nem is volt baj, mert közben az asszonyok elpletykálták, kivel mi történt. Én büszkén és boldogan soromat kivárva beleöntöttem a mércébe a tejet és örültem, hogy megdícsértek, milyen ügyes vagyok.

 

Már nagyon régen felszámolták a tejcsarnokokat és már tehenet is csak elvétve tartanak a szülőfalumban - Újdombrádon- a gazdák, de az élmény felejthetetlen.

 

A szomszéd nénivel, aki a tejcsarnokos volt, húsvétkor elevenítettük fel ezt a régi emléket.

 

2011. április 26. 13:20

Nem adta fel... az öreg tölgy

Zöld kabátot vett magára
tavasszal ez "természetes"
délcegen, dús koronával
pedig ő már több száz éves.
 
Törzsén megrepedt a kéreg
heges karján beforrt a seb
mily nehéz időket élt meg
de reményét nem adta fel.
 
Gyökerében ott az élet
minden évben változást hajt
akarata tartja ébren
mai kornak példát mutat.