Simera

Bevezető

 

Tizenhét éves vagyok. Szüleimmel és bátyámmal élek egy kertes házban egy kis városkában. Idén végre elmegyünk nyaralni. Már évek óta nem voltunk nyaralni.Pedig régen minden évben elmentünk. Sokat voltunk együtt, de utoljára tizenkét évesen voltam nyaralni a tengernél. Idén végre újra elmegyünk. Nagyon vártam. Izgatottan készültem rá.

 

 

 

1.rész

 

Egy szigetre akartunk utazni Hawaii-ra. Már épp a kikötőben voltunk mikor láttuk,hogy milyen sokan szállnak fel a hajóra. 

 

-Gyertek szálljunk fel! -segítettem felvinni a csomagokat. Felszálláskor megmutatták a kabinunkat és lepakoltunk.

 

-Anyu elmennék felfedezni a hajót. Úgy hallottam medence is van. 

 

-Rendben menj csak.

 

Egy hetes az út. Körbejártam és mindent megnéztem, majd odaálltam a korláthoz. Mindenhol csak víz, ameddig a szem ellát.

 

-Ugye nem akarsz kiugrani? Vagy potyautas vagy?

 

-Nem gondoltam ilyesmire, de...-megláttam, hogy egy nagyon régi gyerekkori barátom az, akit már évek óta nem is láttam-Jay?

 

-Simera? 

 

-El sem hiszem.

 

-Én sem. Wow csajszi milyen csinos lettél. Nem mintha előtte nem lettél volna, de most olyan...

 

-Felnőtt lett. Éretlen kislányból egy érett nő.

 

-James? Hogy vagytok? Mi van veletek? El sem hiszem, hogy ont itt találkozunk. Mióta is nem láttuk egymást?

 

-Már vagy négy éve.

 

Megöleltem Jay-t.

 

-Annyira jó, hogy újra látlak.

 

-Én is örülök Jay. Neked is James. -James Jay bátyja.

 

-Én is neked weepy.

 

-Jaj ne már fiúk. Ne szólítsatok így. Az már régen volt. Már nem vagyok ilyen.

 

-Biztos?

 

-Igen.

 

-Ám legyen. Most visszamegyek a kabinba. Ti beszélgessetek csak.

-Helena nénivel és Roby bácsival jöttél?

-Igen és itt a bátyám is Samuel.

-Tényleg. De jó. És veled mi van mostanában? Vagyis azalatt a négy év alatt mi történt veled?

-Ugyanúgy élek most is, mint akkor. Csak most...

-Most már Simeraként és nem Weepyként.

-Igen. -nevettünk. Átkarolt és úgy néztük a vizet. Egészen estig beszélgettünk.Este végül bementünk vacsorázni. Észrevettük, hogy a szüleink már találkoztak is.

-Jó estét Helena néni és Roby bácsi!

-Szia Jay.

-Jó estét Laura néni és Walter bácsi.

-Szia Simera!

Sokat beszélgettünk a vacsora alatt. Mikor mi már befejeztük Jay odahajolt hozzám.

-Nincs kedved kimenni Weepy?

-Csak ha nem szólítasz Weepynek.

-Bocsi, de már úgy megszoktam.

Kimentünk és leültünk. Néztük a csillagokat.

-Emlékszel régen mennyit feküdtünk így a fűben?

-Hogy is felejthetném el.

-Csak a Hol, a csillagok és mi.

-Bizony.

-Emlékszem mikor utoljára együtt nyaraltunk. Soha nem fogom elfelejteni. -megfogta a kezemet.

-Én sem. -megfogtam én is a kezét.

Így feküdtünk, de kezdett hűvös leni és már későre járt.

-Késő van. Lefekszem. Majd holnap találkozunk. Szia!

-Szia! Jó éjszakát!

-Neked is.

2. rész

 Reggel mikor felkeltem kimentem a korláthoz és élveztem ahogy a szél simogatja az arcomat és hátrafújja a hajamat. Valaki hirtelen megfogta a derekamat.

-Jay?! Megijesztettél.

-Ne haragudj!

-Jól van.

Átöleltük egymást és néztük a napfelkeltét.

-Nézd csak Weepy! -a vízra mutatott. A hajó mögött egy sereg delfin úszott. Még ki is ugrottak.

-Még soha nem láttam ilyet élőben. Szeretem a delfineket.

-Tudom.

-Annyira aranyosak. Nézd Jay!

Egy ideig néztük őket, aztán hallottuk acsengőt, ami jelezte, hogy tálalják a reggelit. A szüleink ismét egy asztalnál ültek. James és a bátyám egymásra találtak és a szüleink is egymással beszélgettek, így mi is nyugodtan beszélgethettünk Jay-el.

-Reggeli után megyünk úszni kicsit. Ti is jöttök?

-Köszönöm Laura néni, de én most inkább nem.

-Ahogy gondolod. 

A családom elment Walter bácsiékkal úszni a medencéhez. Én pedig leültem a korláttól nem messze a hajó hátuljában és napoztam. Valaki rámlocsolt egy kis vödör vizet, amitől megijedtem és felültem.

-Jaj bocsánat! Megbotlottam.

-Semmi baj. 

-Tamara vagyok.

-Én pedig Simera. 

-Szia! Ne haragudj kérlek a hugomra!

-Semmi baj. Úgyis meleg van.

-Igen. A Nevem Eric.

-Én Simera vagyok.

-Van kedved úszni?

-Köszönöm, de most nincs.

Ültem még ott úgy másfél órát, de eltűnt a Nap és beborult az ég. Bementünk játékterembe és mikor délután kimentünk tejszerű köd volt mindenhol. Még a hajó végét sem láttuk. A hajó elejére mentünk, ahol láttuk, hogy bekapcsolták a nagy reflektort, hogy láthassák merre megyünk. Bent maradtunk, mert elkezdett esni az eső. A szél is fújt. Csend volt. Csak az esőt hallottuk kopogni a fedélzeten. Kopp,kopp,kopp. Mindenki aludt. Hajnalban mikor még nagyon sötét volt és a csillagok között még a Hold is világított a riasztóra ébredt fel mindenki. Fülsiketítő volt, ahogy az éjszaka gyönyörű csendjét megzavarta ez a hangos sípolás.

-Mi ez?

-A riasztó. Maradjatok itt! Megnézem miért szól.

-Apu vigyázz magadra!

Megpuszilt és elment. A hajót úgy dobálta az óceán, mintha csak egy fapálcika lenne. A hullámok az ablakokat verték. Az ég hangosan dörgött, mintha a fülem mellett sült volna el egy fegyver. Az égbolton mindenütt villámok cikáztak, mint egy elektromos vezetéken. Odabújtam a bátyámhoz.

-A hajó viharba került, de a kapitány azt mondta maradjunk csak itt. Ha újra megszólal a riasztó fel kell mennünk, mert akkor el kell hagynunk a hajót, de erre reméljük nem lesz szükség.

Próbáltak megnyugtatni, de újra megszólalt a riasztó. Felmentünk a fedélzetre.

-Tűz van!

-Belecsapott egy villám a hajóba. El kell hagyni a hajót.

A hajó még mindig hánykódott. Nagyon féltem. Megfordultam és láttam, hogy a hajó fele ég. A lángok magasba csaptak. Mindent füst borított és forróság volt. Mintha már én is lángolnék. Nem láttam semmit csak fuldokoltam a füsttől. Próbáltam megkeresni anyuékat, de megbotlottam valamiben és a vízbe estem. Hiába kiabálltam, mindenki kiabállt, így nem vettek észre. Belekapaszkodtam valamibe, de nem láttam semmit.

3.rész

Sötét volt és a víz is hideg. Azt hiszem hogy egy mentőcsónak darabjába kapaszkodtam. Felmásztam rá és valószínűleg elaludtam, mert mikor magamhoz tértem már sütött a Nap. Óvatosan ültem fel azon a fémen. Láttam egy szigetet. A kezemmel eveztem egy órát, de nem bírtam tovább és belefordultam a vízbe. Már leért a lábam. Kisétáltam a partra és ott összeestem. Nem tudtam tovább menni.Gyenge voltam.

-Kisasszony! Kisasszony hall engem?

Lassan kinyitottam a szememet és köhögni kezdtem.

-Kisasszony...

-Jól vagyok. 

-Ön is a hajón utazott?

-Igen.

-Vagyunk még néhányan és lehet, hogy még leszünk is. 

Körülnéztem és láttam néhány ismerős arcot a hajóról. A többiek is ezek szerint ott voltak, de nem figyeltem meg őket.

-Kérem nem tudom kik sodródtak még ide, de meg kell néznem, hátha a szüleim és a bátyám is itt van.

-Gyere! Nézz körül! Egyelőre mi vagyunk itt.

Felálltam és körbenéztem. Úgy hetven ember járt-kelt körülöttem. Tekintetem zavartan cikázott a sok ember között. Egyszercsak megpillantottam a bátyámat.

-Samuel!- kiabálltam és futottam hozzá. Mikor odaértem karjaiba ugrottam.

-Simera!

Könnyes lett a szemem.

-Úgy örülök,hogy látlak. És anyuék?

-ŐKet sajnos még nem láttuk.

Újra megöleltük egymást. 

-Gyere! Megmutatom hol vannak a holmijaim.