silvie30 blogja

2010. június 27. 00:50

Órák és percek

Vannak napok mikor lusta vagyok,

órák és percek

egyre csak telnek.

Mégsem mozdulok,

csak fekszem az ágyamon

és a plafont bámulom.

Hallgatok,csendben maradok,

pedig kiáltani szeretnék,

de nem teszem.

Az órára nézek

már semmit sem érzek,

csak annyit,hogy röpülnek az évek,

ha a tükörbe nézek.

Közben az órák és a percek

egyre csak telnek.

Lassan az ablakhoz ballagok

a semmibe bámulok.

Odakinn egymás után váloznak az évszakok

idebenn csak egyedül én  vagyok,

csak én vagyok.

Csak én ami állandó marad.

Az órára nézek,

már semmit sem érzek,

röpülnek az évek.

Az órák és a percek

meg egyre csak telnek.

2002.november

2010. június 27. 00:35

Reménytelen

A torkom elszorul

a szivem vadul kalapál

az eszemig csak egy gondolat jut el,

csak állok s nézlek némán

miközben te

nem is figyelsz énrám.

2000.október

2010. június 27. 00:31

Roland

Van egy fiam,aki most 5 éves

gyönyörű és okos és nagyon édes.

2004 karácsonyakor született

és megdobogtatott jó néhány szivet.

9 hónapig vártam,hogy végre megszülessen

és közben találgattam,hogy milyen is legyen.

Mikor megszületett végre

és a nővér a kezemve adta

még senki sem tudta,

hogy ő autista.

2010.május 9.

 

2010. június 27. 00:27

A szülinapom

Március 13.ma van a szülinapom

gyerekként sok ajándékot kaptam ezen a napon.

Játékot,virágot,csokit,és sok puszit

tortát marcipánfigurákkal és néhány szines lufit.

Boldog nap volt mindig és vártam is nagyon,

de most semmi különös,

ez is egy átlagos napom.

Miióta anyu elment már nem érdekel,

nem ünneplem és nem érzékenyülök el.

Próbálom tartani magam

s mutatni hogy erős vagyok,

csak az a baj,hogy belül zokogok.

Hiányoznak ezek a napok nagyon

szeretnék újra gyerek lenni ezen a napon.

Nem az ajándék,a csoki vagy a torta miatt,

ez mind nem érdekel,

csak jó lenne az anuyval lenni

s ezt a napot vele tölteni el.

2010.március 13.

2010. június 27. 00:19

10 év

10 év telt el mióta elmentél,

10 február,

de a szivem még mindig

NAGYON FÁJ!!!

Azt mondják az idő gyógyitja a sbet,

de az én szivem más,

az én szivem

SOHA NEM FELEDD!!!

10 év trelt el,

Istenem milyen hosszú idő

nem tudni még mit hoz a jővő?

10 éve is ugyanúgy éreztem ahogyan most érzek,

minden sötét,fáj és én nagyon félek!

Dühös vagyok és nem értem,

miért kellett igy lennie,

miért pont te mentél el,

mérgemben azt kivántam bár a világ is pusztult volna el!

Sokáig nem érdekelt más csak a halál,

csak egy lépés a magasból és újra velem volnál.

Ha a húgom nem lett volna és a fiam Roli,már együt lehetnénklehet,

de az a baj,

hogy megetnni mégsem merem,

túl gyáva vagyok,azt hiszem.

HIÁNYZOL NAGYON-NAGYON NEKEM,

s csak az álmomban lehetsz velem,

ezért is ébredek fel néha oly nehezen.

Sokszor álomodom azt,

hogy minden olyan mint rég

és a valóságra ébredni nagyon nehéz.

Sirva ébredek és sirva fekszem

az élet hihetetlenül kegyetlen.

10 év telt el mióta el kellett menned,

10 éve azóta is velem kellenne lenned.

Önző vagyok tudom és ne haragudj ezért reám,

csak hát arról van szó hogy

HIÁNYZOL ÉS SZERETLEK ANYUKÁM!

Valaki egyszer azt mondta Isten csak a jókat veszi el,

s most már én is igy godolom,

s ezért mentél te is el.

De inkább lennél "rossz" és lennél itt velem,

hisz nélküled olyan üres az életem.

2010.február