screamer blogja

ha már a szó sem szól, ha már a lét nem jó, mha ugy érzed semmire való, hamár nincs semmi mi megkapható, gondold hogy vagy valaki, gondold hogy van valami, gondold hogy valami visszahozna , gondolj arra hogy nincs ki viszakozna, ha rájössz a valóságra, rájössz hogy semmi sem jó, rájössz hogy tested is lóg, rájössz hogy tevoltál a semmire való

Ha nehéz az élet, és fájnak az emberek,
bánat és düh, együtt hempereg,
mocskok és férgek, semmik a létnek,
vedd úgy hogy én már köztük nem élek!
Nem kell a szó, ami rajtuk lóg,
inkább csak kötél, vagy pár gumipók,
kössük fel mindet, gyalázatos fára,
nem kell az ember, erre a világra.
Mennyi sok mocsok, mindegyik üvölt,
pedig a fejükön még a hajuk se nőtt,
okoskodó barmok, semmi értelme,
 verné a sors őket egy gödörbe
 Mennyire nehéz, kiomlik a vér,
s te harcolhattál...Miért? semmiér!
Vakok és süketek, hangtalan tettek,
semmiért se állok be buta embernek!

lassan belecsúszol. lassan átalakulsz és nincs vissza út, a világ szemete elsodor s ha nem vigyázol a férgek kirágják a beled, s mig azon rágodsz van e ellenszer közben felemészt a mocsok, az ember mint koszos patkány a sárban kúszva önimádóvá lesz s ha nem vigyázol te is ilyen lehetsz.ű

az élet ingatag mocsárabán bátortalanul lépkedve jártam s keltem,rám talált egy érzés mitől szívem szabadulni nem képes,
vártalak s te eljöttél, mártírként feláldoztad lényed a szerelmünkért, mit tőled kaptam, rá egy köszönöm nem elég, te vagy a biztos pont mely ehez a világhoz köthet még, s szásszor ha mondanám: szeretlek téged, nem tudom kifejezni mit idebent érzek, jelző nincsen rád, te csodálatos ember, míg életem ide köt hozzád húz a szívem, s ha messze sodorna az élet vihara tőlem, megtalálom az utat mi járható s hozzád vezet végleg,