Saját tollból
Vers
Ki vagy?
Egy emlék.Életemben?Vendég.Mikor?Nem rég.Az emberek?Elfeledték.Mit tettek?Eltemették.Miért?Mert gyengék.Mit akarsz?Üzennék.Minek?Hogy ne feledjék.Mit?Hogy volt még.De mi?Hát békesség.Vers
Boldogtalan?
Későre jár már,
Alszik a táj,
Messze mégis dallam szól -
A boldogságról…
Altatója zengi be a tájat.
Azt üzeni: Kell még várjak…
Mire kell várnom még?
Hosszú ideje várok rég!
Miért csak én kell várjak?
Hosszú utat járjak?
Míg mások boldogok…
Én egyedül vagyok.
Szemem égeti a könny
Minden engem ért közöny
Még fáj, nagyon fáj…
Szólj már!
A dallam elcsendesül…
Szobámra csend települ.
S sírok még, de boldogan!
Tovább...
Vers
Tündérszép
Egy esőcsepp mossa tisztátlan arcom
S könnyeimet most versbe folytom:
Mert félek, félek egyedül lenni,
Ilyenkor hajt valami: csak menni, menni!
Mennék én…de nem megyek
Megmondtam: nagyon félek,
Egy faágon aludtam el
S oly nyugodt volt az éjjel…
Mégis… reggel otthon ébredtem
S csak a képzelet játszott velem.
De még bennem él a régi est,
Arcomra az eső csíkot fest
S alszom én tovább
Hallgatom azt est szavát…
De még bennem él a régi kép:
Egy leány voltam, tündérszép.
Vers
Nővéremnek
Eltelt húsz év:
Volt benne: jó, rossz, csúnya s szép,
De az idő nem áll meg,
S a föld is tovább kering veled.
Ma van a nap,
S remélem boldog vagy!
Kívánok még neked:
Sok szép napot, s hetet.
Ha még ennyi nem elég számodra:
Van ajándék, süti, torta.
Boldog születésnapot hát.
Köszönt téged most a család.
(December 30-ára)
Dal
Fogoly
Semmi sem hallszik,
Csendes a táj,
Egy hang sem szólít,
Elborít a homály.
Szállnál az égig,
De a föld visszahúz,
Mennél az égig
Te földi túsz…
Fogoly vagy itt
A saját földeden
Fogoly vagy itt
E kopár vidéken.
Refrén:
Szállj, szállj az égig
A fény felé
Szállj, szállj az égig
A nap elé