Keresztút.

 

 

Keresztúthoz értünk,

búcsúzzunk hát szépen.

Nem terveztük ezt meg ,

így hozta az élet.

Hittük ,hogy szerelmünk,

mind örökké éghet.

De a lángja kihűlt,

összeomlott minden.

Nem vigyáztunk reá,

el is aludt csendben.

Nem egymásnak adott,

minket a jó Isten.

Annyi nap,hó és év,

miért ment így kárba?

Miért lett a szívem ,

kalitkába zárva?

Kitörni akarna,

küzdene az árva.

De minden emberben,

csak tégedet látna.

Mosolyt az arcodon,

fény villan hajadon.

Boldogság suhan át ,

ha ezt meg pillantom.

Közelebb érsz látom .

érzék csalódásom.         

Egy fiatal srác suhant el,

ellőttem csak a szívem súgta,

hátha te vagy lelkem.

Buja ,vad éjszakák,

feledni próbálok.

Elfeledni minden ,

ezen a világon.

Keresztútnál állunk,

mond: tényleg menni kell?

Kézen fogva egymást,

nem indulhatnánk el?