Éjszaka

Éjszaka

 

Leszállt az éj,

az égen ezer csillag ragyog.

Hold apó is ott mosolyog,

a fák között langyos szellő,

lengedez,hozza az elmúlt éveket.

Suttog szerelemről,

fájó emlékekről.

De hozza virágok illatát,

mely bódító ,csábító,

még ma is talán.

Ülök a fűben,mely harmatos,

szememen mint kis patak.

A könny csorog.

Miért?  Mi fáj?

Az elmúlt idő talán.

Szép volt,bár néha fájt,

de emlékeim oda nem adnám.

Enyém a múlt,jelen ,jövő,

s hogy mit hoz el nem dönthető.

Lesz még szép s rossz de élhető,

élni kell hiszen ez a fő.               

Míg így gondolkodom,

a sötét oszlik a hajnal csillag ragyog.

Ég alján feltűnik a nap,

hozz új napot új álmokat.

Ébredj szólít egy hang,

lelkemben csendít egy kis harang.

Már nem félek,álmodom,

élek mert felettem a nap ragyog.