A nappalok és éjszakák

A nappalok és éjszakák

 

Szerte szálló fehér felhő,

mint az álom pont olyan ő.

Jön egy gyenge fuvallat,

Elröppen egy perc alatt.

 

Égen tűző forró nap,

szívemben szerelem .

Így fakadt.

De nem maradt.

 

Gomolygó bősz fekete,

a szél fújta őt ide.

Terhét reám ledobta,

lelkem szét is taposta.

 

Aztán jött az éjszaka,

sötét pokolnak pokla.

Már az álom sem könnyű,

átfonja a rettentő.

 

Mi rémíti lelkedet?

A szerelem elveszett?

Mi könnyen jött az könnyen ment,

könnyet nem is érdemelt.