S. A. Wayne blogja

Szeretek négysoros verseket - apró költeményeket - írni, amelyeket ha elolvasok, mindig elgondolkoztatnak. Lehet, hogy eléggé depressziós a téma és a hangvétel is, de nekem feldobják a napjaimat. :)

Apró költemény IV.

Szeretném, ha a világ szebb lenne,
Sápatag orcája kivirulna;
Lelkemet s szívemet föláldoznám,
Ha a megváltás csak ennyin múlna.

Apró költemény V.

Sötét árnyak között élünk,
Látjuk őket, mégsem félünk;
Hisz' tébolyult elménk megfertőzi szívünket,
S a szenvedés mérgével öntözi lelkünket.

Igen, még ezek előtt van három ilyen apró költemény, de még nem érzek elég bátorságot ahhoz, hogy publikáltassam.

Várom a negatív vagy pozitív visszajelzéseket!

Ezt a verset (öngyilkossági tartalma miatt) az oldalra nem tudtam feltenni. A véleményekre viszont nagyon kíváncsi vagyok, mert még senkinek sem mutattam meg. Csak azok olvassák el, akiket nem befolyásol! :)

Éjféltájt

Várom, hogy egy könnycsepp szememből kicsorduljon,
Várom, hogy vérem három óceánba folyjon;
Türelem - mondják a bölcs emberek -, várjak még,
Ne aggódjak, a végzetem úgyis utolér.

Fonott kötélért nyúlni bolondság, elhiszem,
Ennél szebb halált ne várjon tőlem senki sem;
Búcsúm jeléül egy üres levelet hagyok,
Hogy lássák, emberi elmém már rég elhagyott.

Családomnak üzenem, ne gondoljanak rám,
Testem itt marad, lelkem egy jobb világban jár;
Mennydörgés szakítja félbe borús szavaim,
Az Úr szól - itt az idő -, váltsam ki lapjaim.

Székemre felállok, hurok nyakamra feszül,
Érzem, szívemre bilincs, számra lakat kerül;
Innen földi létem percei megszámlálva,
Mennyei létem angyalai csak rám várnak.

Mit tehetnék, visszakozni már régen késő,
Az óra éjfélt üt, és kialszik egy égő;
Nyitott ablakomból jeges szél ölel körül,
Csendben leugrok, s a hurok végleg megfeszül.

Várom a negatív vagy pozitív visszajelzéseket! :)