Gyurkovits Krisztina blogja

 Talán egyszer

 válladon megpihenni

 te messziről jött

 magamba szívni illatod és

  bújni ,csak bújni

 mint inda az erdő

 magas fája köré

 azt körbe fonni

-mint árok a várat

 szél a hegyeket.

 Áradj rám!

 Mint tenger a száraz

 partjára árad .

 Mondd hogy szereted -

 a neved ?

 Hogy szólítsalak?

 Hogy lihegjem?

 Míg ezt kívánom : 

 Forró ölem ház legyen!

 Az út az ölelésem...

 Gyönyörű lázban,

 könnyű a házban

 Könnyű ... Kurva ... Lyuk ...

 Mondom ... Az ...

 Én is csak leukémiás gyerek voltam .

 Nyálköves hangszer sír lenn a fűbe.

 ahol játszottál nekem az öledben ülve.

 Éppúgy szótlanul mellette fekszenek

 egyéb elveszett hangok és hangszerek.

 Amiken az ember fia játszott egyszer-régen

 olyan őrjítő volt az a dallam a kézben.

 A daltól nyomban szíveken a kéz

 mert a hangszert feledni ugye nehéz.

 A hangszeré a hang ,a hangnak él a zenész

 A zenész a hangé a hangokért

 A zenész a hangszeren a hanghoz ért .

 A lábad elé hullt a lomb és ennyi az egész.   

 Nemes fájdalom és őszinte bánat

 szaggatja ismét szép koronámat.

 Forró könnyben és vérben nézem ,

 ,hogy értéktelenül is mennyit értem.

 A hangszered mellé ,oda fekszem

 feledést őrzök én is szívemben .

 Koronádon nyugszom Péter Pán.

 A hangszered mellett mit elhagytál .

 A hangja mellett amit megvetettél

 elrejtettél és elfeledtél .

 A szél-a szél dúdol egy dallamot

 Én is egy elhagyott hangszer vagyok.

 Szerelmem egyszer elvitte a bánat .

 Miután kezébe adtam koronámat ,

 nem maradt senkije aki őt szerette volna.

 Bocsáss meg szeretőm! Bocsáss meg szerelmem!

 Ébredezem sírva az avarra hajolva .

 Csakugyan elfeledtél ?

 A lépcsőházak ébrednek,

 kávé szaga van a mindennek.

 Kiírom én is hogy kávét főztem

 Mindenki látja ,hogy megőrültem .

 Fejembe hasogat a rémálom ,

 a kulcsot,a kulcsát nem találom.

 Három fej izé meg a fájdalom

 azt hittem simán kiszámolom.

 Kihoztam őket mert nem végeztem

 és a feladattal itt is elvéreztem.

 Ma sem jön értem a szerelmem,

 pedig olyan szépen kérleltem !

 Rettegett írás a Drighatamasz

 semelyik kérdésre sincsen válasz .

 Jönnek sorba a különös álmok

 egyedül fekszem és egyedül állok.

 Egy férfi sincs itt a közelbe,

 hogy gyengéden magához ölelne .  

 Kettőezertizenegybe

 léket vágok a szívedbe.

 Nem szárad vér a késen.

 Átbújok az apró résen;

 Te a tévét nézed ,

 a hasadást meg sem érzed,

 Egy marék szőrt kitépkedek,

 abból fonok egy kötelet .

 Hol mászok ,hol ereszkedek-

 Hamarosan megérkezek.

 Ahol tapogat a talpam

 csak fájdalom és szarv van.

 Megmarkolom ősz hajadat

 itt a kézbe egy sem maradt,

 Épp időben elengedem

 és a szemöldökre esem. 

 Onnan meg a szembe lógok,

 Furcsán szürkék itt a dolgok .

 Hogy ólom súlyom észre ne vedd-

 úgy döntöttem szálka leszek .

 A szemeddel még érzel ...

 Gyurkovits krisztina : A szálka

A szemedbe beolvadok

szúró szürke szálka vagyok,

mint emlékek vagy tárgyak

ahogy évfordulós táncot járnak,

Idebenn a nedves szembe,

Egy apostol jut az eszembe,

Ettume Iuda osculum iratus arrisus-audeo ferres altei infra hortus.

(icis donum pro albus niveum minuo a dict-dictum ementior.)

A harag csak az lángol,

csókolhatlak téged bárhol .